9.fejezet/3
- Anna! – kiáltott fel Patrisa és Jeremy egyszerre, majd dühösen Csillámra néztek.
- Mit tettél? Ő a testvérünk! – kezdte Patrisa.
- Jól kifeküdt. Nem szokott egy tőrtől ennyire kifeküdni. – gondolkozott hangosan Jeremy.
- Mérgezett volt a tőr. Nyílméregbéka mérge van rajta. 15 perce van hátra. Körülbelül.
- Gyorsan! El kell juttatnunk a menedékre! – mondta Patrisa.
- A szörnyeket nem engedhetjük be oda! Csak ha szövetséges. – ellenkezett Csillám.
- Jeremy! Szövetségesek lesztek?
- Van más választásom?
- Akkor menjünk! – azzal Patrisa felvette a ló alakot, Jeremy felrakta Annát a hátára, majd ő is felült. Csillám megadóan változott át lóvá, és követte Patrisáékat. Mikor a kapuhoz értek, az őrök szúrós szemmel álltak a furcsa csapat elé, de amikor Csillámot is megpillantották, elálltak az útból. A nő elégedetten ügetett be a bejáraton. Rögtön a sérültellátóhoz mentek, és ekkor meglátták Beát, amint egy lóból operál ki egy nyílvesszőt, majd ellátja a sebet. Mikor a lány is meglátta őket, átadta egy másik gyógyítónak a sebesültet, majd Annáékhoz rohant. Lesegítette az Unméról a sérültet, majd egy hordágyat kért. Rögtön hozták is. Ráfektették Annát, majd Bea egy különleges eszközzel kiszívta a mérget a sebből. Mikor kiszedte, rácseppentett egy kis Rozul virág aromát.
- Nekem mennem kell. Sok szerencsét! – mondta Csillám, majd ló alakban elügetett. Patrisa és Jeremy alig mert levegőt venni. Reménykedve nézték Anna csukott szemét. Már kezdték feladni, amikor nyöszörgést hallottak.
- Anna! Hát élsz! – örvendezett Patrisa.
- Jól ránk ijesztettél. Legalábbis rá. – mutatott Jeremy Patrisára. –Én tudtam, hogy nem nyúlsz ki ilyen könnyen.
- A fejem… – nyitotta ki Anna a szemét, és a fejéhez emelte a kezét.
- Beviszlek egy szobába. Pihenned kell egy ideig. – mondta Bea.
- Nem szükséges. Már jól vagyok. – ekkor a seb teljesen begyógyult, Anna pedig felpattant a hordágyról. - Na, menjünk, ideje fejeket vágni.
- Na, látom, a brutális Anna visszatért. – jegyezte meg Patrisa. – Jobban tetszettél félholtan.
- Kösz. De remélem megjegyezted milyen volt, mert ilyet se látsz többet. – válaszolt Anna, és kirohant az őrökön túlra.
- Nem tudtál volna beadni neki egy kis nyugtatót? Vagy altatót? – kérdezte Jeremy Beától.
- Túl gyorsan rohant el. Ha korábban mondod talán tudtam volna segíteni. – válaszolt Bea. Anna füttyettent egyet, mire pár ember ott termett.
- Figyeljetek! Ő itt az egyik féltestvérem, Patrisa. – mutatott a lány az akkor érkezett testvérei közül az egyikre. – Átállunk az ártatlanokhoz.
- De miért? – kérdezte Billy.
- Azért, mert azt mondtam, és azért, mert nem harcolok a testvérem ellen. – mondta Anna.
- Oké. És mi lesz a taktika? – kérdezte a fiú.
- Hogy megállítsuk a C3-as csapatot. Nem, Jeremy? – fordult oda a lány testvéréhez.
- De. Szerintem is az lenne az ésszerű. – válaszolt Jeremy.
- Akkor mi elindulunk. – azzal a csapat elindult.
- Engem is beavatnátok? – kérdezte Patrisa.
- Persze. – válaszolta Anna, majd elmondta, hogy mi volt a taktikájuk. Patrisa bólintással jelezte, hogy érti, majd elmosolyodott, és azt mondta:
- Köszönöm, hogy ilyen egyértelműen álltál át hozzánk, amikor megtudtad, hogy az ártatlanokkal vagyok. És neked is köszönöm, Jeremy.
- Hisz a testvérem vagy! – válaszolt Anna, majd Patrisa odament hozzá, és megölelgette:
- Úgy szeretlek!
- Akkor már én se maradok ki ebből a családi pillanatból. - majd csatlakozott az ölelkezőkhöz a fiú. -Úgy szeretlek titeket! – mondta Jeremy elváltoztatott hangon.
- Jó, én is szeretlek titeket, de épp egy háború közepén vagyunk, szóval ideje lenne… - bontakozott ki 2 testvére karjai közül Anna. – Akkor állítsuk meg a C3-as csapatot!
- Akkor használom a hangomat, hogy tudassam a csapatommal, hogy velünk vagytok. – azzal felvette az U-alakot.
- Ja! Hogy te egy unikornis vagy! – ébredt rá Anna és Jeremy a dologra.
- Sikerült legyilkolnom pár szörnyet, mielőtt találkoztunk. És most fogjátok be a fületeket.
- Minek? – kérdezte Jeremy.
- Majd megtudod. – ekkor mindenki a fülére tapasztotta a kezét. De még így is erősen hallották. Patrisa fülsiketítő nyihogás-sikítása fojtotta el a zajt. Mikor abbahagyta, aggodalmasan nézett két földön fetrengő testvére felé. Anna csapatát nem bántotta ennyire a hang. – Minél erősebb egy szörny, annál jobban hat rá az unme-sikoltás. Jól vagytok?
- A fülem! Még mindig zúg! - kiabálta Anna.
- Ez szétrobbantotta a dobhártyámat! Muszáj az unikornisoknak ilyen fülsértő módszerekkel jelezni egymásnak? A többi póni, vagy mi, nem süketül meg?
- Csak a szörnyeknek rossz. Ti nem vagytok képesek átalakítani jelekké a sikoltást. – mondta Patrisa. – És nem vagyok póni! UN-ME! Érted? Ha még egyszer lepónizol, találkozol a póni patámmal!
- Jól van, na!
- Áááá! Hagyd már abba! – emelte fel ismét a hangját Anna.
- Már rég abbahagytam! Mi bajod van? – nézett Patrisa, a még mindig fetrengő lánynak. Anna nem hallotta, amit Patrisa mondott.
- Áááá! A fülem! – ordította a lány.
- Hé! Anna, ez nem vicces! – mondta Patrisa, de Anna még mindig nem hallotta.
- Szétrobban a fejem! Hagyd már abba! – kiáltotta a lány.
- Neki ez kicsit túl sok volt, úgy látom. Így vagy úgy, egy idő után elmúlik, de az órákba is telhet, szóval ki kell találnunk valamit. – nézett Patrisa a még mindig földön fekvő lányra.
- Vissza tudsz szaladni Beához? – kérdezte Jeremy.
- Mindjárt jövök. – mondta az unme, majd visszavágtatott a menedékbe.
- Milyen komplikált már ez a nap. – sóhajtott Jeremy. Anna továbbra sem hagyta abba az ordibálást.
- Hoztam valami cseppet a fülébe. Tessék! Csináld te. – nyomta oda Patrisa Jeremy kezébe a gyógyszert.
- Jól van. – mondta a fiú megadva magát, majd odament ordítozó testvéréhez. Próbálta mondani neki, hogy vegye le a füléről a kezét, de nem sikerült. Anna kinyitotta a szemét. Jeremy látta, hogy testvére szeme már kezd pirossá válni a szenvedéstől.
- Ez így nem lesz jó. Le kell tépnünk a kezét a füléről. Te fogd le, én cseppentek. – mondta Patrisa.
- Oké.
Jeremy tiszta erejéből megragadta Anna kezét, és letépte a füléről. Patrisa bedugta a cseppentőt a fülébe. Sikerült egy két csepp, de a vérfarkas rögtön visszatapasztotta kezét a fülére.
- Akkor most a másikat… - mondta az unme.
- Próba szerencse. De hogy fordítsuk át? Egy ideje nem fordul át.
- Te átfordítod, én ráülök, lefogod, cseppentek.
- Oké.
Jeremy nekifutásból rohant Annának, és így sikerült átfordítani. Patrisa ráugrott és teljes súlyával lenyomta a lányt. A fiú újra megpróbálta leszedni Anna kezét a füléről, de most nem járt sikerrel. Patrisa is segített, de a feladat lehetetlennek bizonyult. És ekkor… megjelent Sten.
- Mi történt? Hallottam, hogy füttyentett, csak nem tudtam ideérni időben, mert lefoglalt pár szörny. – mondta Sten. Patrisa elmondta, hogy mi történt Annával. De akkor… Anna fölállt, és hirtelen megvadult, de visszaváltozott az egyik szeme, és visszarogyott a földre. Már csak az egyik fülét fogta.
- Úgy látom, hatott a gyógyszer. – állapította meg Jeremy.
- Van egy ötletem… Igaz kicsit őrült. – kezdte Patrisa.
- Milyen pszichopata ötlet pattant ki a fejedből, húgocskám? – kérdezte a fiú.
- Hát, arra gondoltam, hogy felveszem a H alakot, megrúgom Annát, ő elájul, és tudunk cseppenteni.
- Mi az a H alak? Mindegy is, semmilyen alakban nem rúghatod meg a barátnőmet! – szólt bele Sten.
- Ohh, Sten. – fordult oda a fiúhoz Jeremy. – Tudod, neked nem igazán van beleszólásod. Szerintem egész jó ötlet. Úgyis túlélné. Nem fájna jobban neki, mint amennyire most szenved. Na jó, csináljuk… De ne rúgj nagyot. Mondjuk, rúghatsz. Na jó, rád bízom.
- Akkor… - mondta Patrisa, majd lóvá változott. Stennek elkerekedett a szeme:
- Várj! Ezt nem teheted! Amúgy mióta vagy póni? – Patrisa kicsit kattantan a fiúra nézett:
- Te lepóniztál…
- Most bajban vagy. – jegyezte meg Jeremy.
- Váááá! – azzal Patrisa Stennek rontott. Ő pedig ijedten futni kezdett. Elég gyors volt. Útközben kentaurrá változott, és szembenézett a lánnyal. Patrisa kihívóan nézett rá, majd felvette az U-alakot:
- Ne már! Azt nem mondtad, hogy unikornis vagy! – esett kétségbe Sten.
- És most szembenézel egy unme haragjával! – azzal körbe-körbe kergette a kentaurt a lány. Jeremy ásított egyet, majd megszólalt:
- Nem foglalkozhatnánk fontosabb dolgokkal?
- Ez egy fontos dolog! Lepónizott! Most véged, te anyaszomorító! - válaszolt vágta közben Patrisa.
- Istenem! Segíts! – nézett fel az égre Jeremy.
- A fülem! Meghalok! Meg fogok halni! Szétrobban a fejem! – ordibált Anna.
- Na, és még ez is. – nézett testvérére a fiú.
- Ezt hallottam! Én is szeretlek! Meghalok! Végem van! Látom a fényt az alagút végén! – folytatta a vérfarkas.
- Látom, még szenvedés közben sem veszíted el a humorodat. Figyelj, elmúlik a fájdalom, ha cseppentünk a füledbe abból a fülcseppből. Csak le kell tenned a kezed, hogy tudjunk bele cseppenteni.
- Értem. – mondta Anna, majd nehézkesen leengedte a kezét, a füléről.
- Most pedig meg kéne szerezni a cseppet, ami annál az őrülten vágtázó unikornisnál van. – nézett a kergetőző patások felé Jeremy, majd elindult feléjük:
- Patrisa! Kéne a csepp, Anna hall fél fülére, úgyhogy sikerült megbeszélni vele a dolgot. Sten már megbűnhődött azért, mert lepónizott, hagyd már békén.
- Igazat beszél! – kiáltotta Sten.
- Na jó, fuss, te gyáva lélek! – azzal az unikornis megtorpant, a kentaur pedig bevágtázott az erdőbe. –Most mondd el még egyszer, amit az előbb magyaráztál, mert nem hallottam.
- Anna hall fél fülére, és már kevésbé szenved. Meg tudtam vele beszélni, hogy szedje le a füléről a kezét. Kéne a cseppentő a másik fülére.
- Aha, értem.
- Itt vagyok Patrisa, Jeremy. – nyöszörgött valaki Patrisa mögött, aki nagyot rúgott a hátsó lábaival a hang gazdája felé. Ekkor megfordultak, és Annát vették észre, amint ájultan fekszik a füvön.
- Ó, hát ő nyöszörgött. – mondta halkan Patrisa, majd emberré vált.
- Most mért kellett megrúgnod? – kérdezte a szokásos higgadtsággal Jeremy.
- Reflex. Ez tényleg nem volt szándékos. Úgy is az volt a terv, hogy megrúgom, nem?
- De változott a terv, mivel hallott fél fülére. Na, mindegy. Sok mindent túlélt már, nem fog pont ebbe belehalni. Na, hol a cseppentő? – kérdezte Jeremy.
- Utoljára nálad volt.
- Tényleg. Itt a zsebemben. – tapogatta meg nadrágjában a gyógyszert.
- Akkor ez most a te hibádból történt. – röhögött a lány.
- Ne röhögj, ez komoly. – mondta Jeremy, s már ő is nevetett.
- Akkor te mért nevetsz?
- Mert én úgy sem fogok többet röhögni, ha ezt a dolgot Anna megtudja.
- Igaz. Akkor gyógyítsuk meg a végzetedet.
- Muszáj? Nem akarok meghalni. Még túl fiatal vagyok a halálhoz.
- Hát igen. Szinte még kisbaba vagy.
- Majdnem. – azzal Jeremy odasétált az ájult testvéréhez, letérdelt hozzá, és cseppentett a gyógyszerből a fülébe. Patrisa is Annához sétált, leguggolt, majd ébresztgetni kezdte:
- Anna! Anna! Anna! ANNA! ÉBREDJ FEL! – rázta a lány vállát az unme. Anna nyöszörögni kezdett, és kinyitotta a szemét:
- Mennyi az idő? És miért képzeltem azt, hogy megrúgott egy ló?
- Mert megrúgott egy. Vagyis a tesód volt. – mondta Jeremy.
- Most ideje lenne a háborúval foglalkozni. Sok időt elpazaroltunk. Menjünk, mert így nem sok hasznunkat veszik. – hadarta Patrisa.
- Na jó, de utána hallani akarom a részleteket. – és felsegítették Annát.
- A C3-as csapatot szerintem már rég megállították. – mondta Jeremy. – Rohanjunk segíteni. – azzal elindultak. Amikor odaértek, a két csapat már egymás ellen vívott.
- Lám, csak lám, András! Hát nem értetted? Mondtam, hogy álljatok át. – mondta Anna a csapatvezetőnek.
- Itt nem te parancsolsz. Majd ha Mordred mondja személyesen, akkor átállok.
- Szóval kétségbe vonsz? Ezt vegyem kihívásnak?
- Vedd!
- Na, ez se él sokáig. – jegyezte meg Jeremy, Andrásra célozva. Anna Andrásnak rohant, és egy mozdulattal kitörte a nyakát. A vérfarkas beleivott a srácba, de a harmadik kortynál felemelte a fejét.
- Jeremy, kérsz? Nem valami finom. – azzal odadobta a holttestet bátyjának.
- Nem vagyok éhes.
- Ilyen könnyen kinyírtad? És nincs lelkifurdalásod? Legalább edd meg. – szólt közbe Patrisa.
- Drága vakarcs. Most nincs idő békeaktivista szövegre. Ez a háború. – mondta Jeremy.
- Nem érdekel.
- Oké, C3-as csapat! – mondta Anna, a még életben maradottaknak. – Álljatok át az ártatlanokhoz. Valami ellenvetés?
- Anna! – szólalt meg Billy. – Összességben 1 ember van életben a C3-as csapatból. Kinga a neve.
- Szép munka! – dicsérte meg őket a vérfarkas. – Na, Kinga? Átállsz?
- Én? – vonta fel szemöldökét a lány. – Én most szépen eltűnök, és beárullak Mordrednek.
- Hol érdekel Mordred, szerinted? – kérdezte Anna.
- Azért beárullak. Hátha megjutalmaz. Na, pá! – azzal a lány eltűnt.
- Menjen csak. Hadd tudja meg Mordred. Épp ideje.
- Nem félsz tőle? – kérdezte Billy.
- Miért? Kéne?
- Asszem. – de ekkor egy kürt harsant fel. Az ártatlanok győzelmi kürtje.
- Ne már! 1 szörnyet öltem meg! Gyilkolni akarok! – szólalt meg Anna.
- Húzódjunk félre, hadd menjen. – mondta Patrisa, majd utat engedett nővérének, a többiek pedig követték a példáját. A lány elégedetten elvigyorodott, majd villám gyorsan elrohant. – Én megkeresem Leót. Visszamegyek a menedékbe. Jössz? – kérdezte Jeremytől az unme.
- Inkább megyek, eszek valami finomat. – válaszolt a fiú.
- Oké. – azzal Patrisa felvette a ló alakot, és elvágtatott. A csapat Jeremytől várt utasítást.
- Éhesek vagytok?
- Igen!
- Akkor menjünk, vadásszunk valamit!
Köszönöm a figyelmed! Jövőhéten: X. fejezet A halál tornácán
*Ann