7.fejezet
7.fejezet
Barátnő? Szabdság?
- Ezt én is kérdezhetném tőled. - mondta a világos hajú, csinosan öltözött, körülbelül velünk egy idős lány.
- Miért is? - kérdezett vissza Gábor.
- Mert már 3 napja nem mentél haza. Nem írtál, nem hívtál és nem üzentél.
- Miért kellett volna?
- Igen! Mivel a barátnőd vagyok! - emelte fel a hangját a lány. Erre a mondatra meglepődtem. "Mivel a barátnőd vagyok!" Nem! Nem vagyok normális! Miért csodálkozom? Egy ilyen fiúnak, mint ő, természetes, hogy van barátnője. A fiú sóhajtott egyet, majd azt mondta:
- Nem vagy a barátnőm! Ezt már tisztáztuk! És amúgy is, dolgozom! - erre megint csak meglepődtem. Most akkor mi a dörgés? Nem értem. De mindegy is. Erre a lány megsértődött, dühös pillantása rajtam keresztül az ajtóra vándorolt, majd kiviharzott az otthonból. Gábor megragadta a karom, és elkezdett a szobánk felé húzni. Én nem értettem semmit, de azért mentem utána. Mikor beértünk a szobába az ajtót becsukta, majd idegesen leült az ágyára. Én úgy tettem, mintha mi sem történt volna, és leheveredtem. Gábor dörzsölte a kezét, és közben ide-oda hintázott. Látszott rajta, hogy valami miatt nagyon ideges.
- Mi a baj? - kérdeztem tőle.
- Semmi... - válaszolta szorongva. Erre felültem, egyenesen a szemébe néztem, majd felemelt hangon azt mondtam:
- Ugye nem gondoltad komolyan ezt a választ! Itt idegeskedsz, miután elment a barátnőd és azt mondod, hogy SEMMI BAJOD?
- Ő nem a barátnőm!
- Hát nekem nem úgy tűnt.
- Na, jó... Figyelj ide! Ez a nő egy hárpia... Régebben egyszer volt egy céges buli, ahol igen csak be voltam csiccsentve. Nem is vagyok büszke erre. Na mindegy. És az estéről semmire nem emlékeztem. Reggel felébredtem, egy székbe. Minden tök tiszta körülöttem. Mikor elkezdtem "nyomozni" az után, hogy mit csináltam este. Kiderült, hogy ennek a lánynak szerelmet vallottam, és csókolóztunk is. Azóta követ engem, és nem tudom lerázni. - nem bírtam ki. Hangosan felnevettem. Miután nagy nehezen abbahagytam a kacarászást, azt mondtam:
- Hát ez gáz. Amúgy nem lenne egyszerűbb, ha szereznél egy igazi barátnőt? És akkor lecuppanna rólad ez a csaj.
- Az lehet, de a munka miatt nincs semmi időm a kikapcsolódásra. A szabadnapjaimon pedig pihenek inkább...
- Hát az szívás. - ekkor kongott a "kajaharang". Így neveztem el az ebédet jelző hangot. Felálltunk, és kimentünk. Miután mind a ketten megebédeltünk, visszamentünk a szobába, és lepihentünk. Csend és nyugalom volt, mert kiderült, hogy minden ebéd után csendespihenő van. Így lazán, eltelt 2 hét. Egyszer egy nap, reggeli után megjelent a felügyelő, én köszöntem neki, majd visszamentem a szobámba. Nem sokkal később Gábor jött be idegesen a szobába. Helen éppen egy barátnője szobájában volt, ezért csak ketten tartózkodtunk a helységben. Mielőtt bármit is mondhatott volna, én azt kérdeztem tőle:
- Most mégis mi a baj?
- Learn felügyelő 2 hét szabadságra akar küldeni, merthogy állítólag túl sok a túlórám! - mondta felháborodva Gábor, mintha ez lenne a világ legrosszabb dolga.
- És ezzel mi a baj? Legalább elmehetsz szórakozni, és barátnőt keresni.
- Az nem érdekel, hogy szerzek-e barátnőt, vagy sem. Engem az érdekel, hogy te biztonságban legyél!
- Dehát gondolom addig a felügyelő kijelöl mellém egy másik személyt! Nem értem mit pattogsz!
- Azért pattogok, mert a felügyelő egy olyan mamlaszt osztott be melléd, aki 1 hónapja végezte el az iskolát, és még az orrtúrós, ovis szinten van! Nem engedhetem, hogy ő "vigyázzon" rád!
- Te jó ég! - ezt azért mondtam, mert vizualizáltam ezt a személyt, majd nevetésben törtem ki.
- Most mit röhögsz? Ez egy fontos ügy! - mikor már végre sikerült abbahagynom a kacagást, azt mondtam:
- Bocsi, csak elképzeltem ezt az illetőt.
- Ajj, Tamara... - ekkor a fiú elgondolkozott. - Megvan! - megfogta a csuklóm, majd kihúzott a szobából, az előtérbe. Ott Learn felügyelő várakozott.
- Jó napot felügyelő! - köszöntem.
- Szervusz, Tamara! - tett így Learn felügyelő is.
- Felügyelő! Én nem engefem, hogy az a semmirese jó valaki "vigyázzon" Tamarára! - emelte fel a hangját végül Gábor.
- De miért nem? Hisz eddig sem tűnt fel! Nem hiszem, hogy pont most bukkanna fel! - magyarázta a felügyelő.
- Szerintem meg itt van a közelben, és vár. Vár a megfelelő pillanatra, amikor elkaphatja Tamarát! És ha az a tökkelütött lesz a testőre, akkor mi megadjuk Arthurnak a lehetőséget a támadásra! És ezt nem engedhetjük!
- Akkor mit tanácsolsz? Hallgatlak! - emelte fel a hangját Learn felügyelő is. Egy kis csönd után, végül Gábor szólalt meg:
- Én Anna Lockwood-ot javaslom. - erre a névre a felügyelő ledermedt:
- Te jó ég! Te nem vagy normális! Anna Lockwood? Tamara kisasszony még egyedül is nagyobb biztonságba van, mint vele!
- Az lehet, de csak akkor, ha nem fizetjük meg eléggé. Viszont ha bőségesen megfizetjük, és még élelmet is adunk neki, akkor nem fogja bántani! - ekkor odajött Kriszta néni (a felügyelőnő), és köszönt. Mindannyian visszaköszöntünk.
- Maga biztos ismeri Anna Lockwoodot! - szólalt meg végül a felügyelő. Erre a nő arcán meglepettség látszott, nyelt egyet, és végül azt mondta:
- Igen. Ismerem.
- És mondja csak! Maga szerint, ha megbíznánk, hogy vigyázzon Tamarára, akkor életben hagyná?
- Hogy mi? Maguk fel akarják venni? Jézusom! - rökönyödött meg a nő. De miután lenyugodott, tovább beszélt. - Ez több dologtól függ. Például attól, hogy mennyi pénzt adnak neki. Vagy attól, hogy milyen kedve van. Vagy talán éppen attól, hogy megkéritek-e vagy sem. De én a többi gyerekért aggódok inkább.
- Szerintem azt is meg lehet beszélni vele. Csak az valószínűleg plusz pénzbe kerül. - mondta Gábor. Ez után csend volt egy kis ideig. - Akkor irány Hellwood!