3.fejezet
III.fejezet
Eltűnés, elszökés
- Menjünk már ki! - kérlelte Patrisa, testvérét.
- Nincs kedvem. - válaszolta Anna.
- Akkor egyedül megyek!
- Nem mész egyedül! Menj Beával! - mondta idegesen Anna, Patrisa kijelentésére.
- Miért, nem mehetek egyedül? Nem vagyok 5 éves.
- Lehet, hogy nem vagy, de most mi bajod a Beával? Tök jófej! Ő biztos elmenne veled nagyon szívesen!
- Az egy dolog! Nem a Beával van bajom, hanem azzal, hogy úgy kezelsz, mintha nem tudnék magamért felelősségét vállalni. Szeretnék egyedül lenni a gondolataimmal! Nekem is kell egy kis magány!
- Akkor ott a szobád, ha magányra vágysz! És most tűnés a szobámból! – mondta Anna mérgesen.
- Nem vagy az anyám! Nem te mondod, meg mit csinálok! Megyek is, de innen jó messze! – válaszolt Patrisa magából kikelve.
- Jólvan, akkor, ha annyira akarod, elmegyek veled! Ne hisztizz!
- Maradj magadnak! Majd pont ezek után vágyom a társaságodra! Megyek egyedül, te érzéktelen tuskó!
- Gondolom arra nem gondoltál, hogy ma, a 17. szülinapodon, el akarlak vinni, bulizni!
- Le akartál passzolni a Beára basszus!
- Igen, de a Bea is tudott a buliról, és visszahozott volna időben!
- Tényleg? Hát akkor bocsi, tesó… Én, úgy szeretlek! Na, gyere ide, te! - mondta sajnálkozva Patrisa.
Anna fölállt, és megölelte őt, majd egy ajándékot nyújtott át. Patrisa átvette, megnézte és szemében örömkönnyek csillogtak.
- Anna, ez gyönyörű! Nagyon köszönöm! - kiáltott Patrisa, s medveölelésben részesítette az ennek nem éppen örülő testvérét.
- Na, vedd fel, és induljunk! De siess!
- Oké sietek!- és Patrisa beszaladt a fürdőszobába.
Míg Patrisa öltözött, Anna is levedlette piszkos ruháját, és átöltözött. Mikor Patrisa kijött a fürdőszobából látta, hogy Anna is elkészült.
- Szuper ez a ruha! –csodálta meg Anna ruháját Patrisa.
- A tiéd is!
- Akkor indulhatunk?
- Ja!
- És hova megyünk?
- Az titok!
- Akkor vezess!
Beszálltak nagybátyjuk kis Suzukijába és meg sem álltak a buliig. Beával a bejárat előtt találkoztak.
- Ez a kedvenc helyem! Köszi, lányok! –örült Patrisa.
A lányok bementek. A szórakozóhelyen már elkezdődött a party. Annához odajött egy fiú, átkarolta, és köszönt neki:
- Szia, Anna!
- Szia, Mason! - köszönt Anna, s Mason megcsókolta őt.
- Szia öö... Mázön vagy mi... Gondolom nem most láttátok egymást először, vagy tévedek?
- Nem, te őrült! Már rég járunk, csak nem mondok el neked mindent. És az Mason.
- Jól van, na! Így lecseszel, miközben te hallgatsz itt el dolgokat! Csak vicceltem te mafla! –nevetett Patrisa.
- Akkor magatokra hagyunk titeket. Gyere Patrisa, menjünk a pulthoz egy italra. Jó szórakozást! - azzal Bea magával húzta Patrisát a pult felé.
- Sziasztok! Nektek is! – mondta Anna, miközben elkezdett táncolni Masonnel.
A pulthoz érve a két lány rendelt. Mikor fizetni akartak, egy fiú pénzt nyújtott át a pincérnek, jelezve, hogy meghívja őket. Majd széles mosolyt eresztett Patrisa felé. A lány viszonozta.
- Szia! Hogy hívnak szépség?
- Hello. Itt nincs semmilyen szépség csak egy Patrisa. És neked mi a neved?
- Leonardónak hívnak, de utálom, nevezz csak Leónak.
- Ő itt Bea.
- Üdv, Leonardo, vagy én is hívhatlak Leónak? – váltott viccesen magázódásra Bea.
- Persze. Szólásszabadság van. Patrisa felkérhetem egy táncra? – válaszolt Leó is tréfálkozva.
- Ha szeretné, Uram? Megtisztelne. - válaszolta, s elmentek táncolni.
Eközben…
Mason tánc közben megint megcsókolta Annát, majd félrementek a falhoz. Mason odaszorította a lányt, és tovább csókolóztak.
Visszatérve:
- Gyere!-mondta Leó, s elkezdte húzni Patrisa karját.
- Hova?
- Egy csendes helyre.
- Minek?
- Hogy tudjunk beszélgetni... - mondta a fiú, s beráncigálta egy sötét szobába Patrisát. Majd felkapcsolta a villanyt, és leült (egy igencsak vén) kanapéra, amiből egy kis porfelhőcske szállt fel, ahogy leheveredett a fiú. Miután elhelyeszkedett, maga mellé rántotta a lányt.
- Na? Miről beszélgessünk? Mit akarsz tudni? - kezdte végül a lány.
- Öööö... mondjuk... Szereted a galuskát? - kérdezte Leó, mire Patrisa igen meglepődve nézett rá, de végül válaszolt:
- Igen.
- És melyiket? Mármint milyen ízűt?
- A galuska ízűt. - mondta Patrisa még mindíg kicsit meglepődötten.
- Én is azt szeretem. - mondta Leó egyre halkuló hanggal, és már-már szikrázott köztük a levegő. A fiú lassan elkezdte végigsimítani a kezét a lány nyakán, mélyen a szemébe nézve, majd megszólalt:
- Gyönyörű a szemed. Olyan kék, mint a tenger.
- A tiéd, meg barna, mint a csoki. - mondta Patrisa. Leó elmosolyodott, közelebbhajolt a lányhoz, félrebillentette a fejét, becsukta a szemét, és megcsókolta őt.
Bea eközben sorra itta az éppen nem alkoholmentes italokat. Már nem volt egészen tisztafejű, mikor valaki előtűnt a tömegből. Hosszú, egyenes, platinaszőke haj, óriási rózsaszín masnival. Linsey... Na, mindegy, ha már itt hagytak a lányok... Legalább lesz társaságom. – gondolta Bea.
- Szijjjóó Beuskáám! - ugrott Beus nyakába a plázacica. - Hogy ityeg, a fityeg? Jó ez a buli, nem? Látom, te sem kíméled a bárpultot! Hogy-hogy így egyedül? Elbújsz a szerelem elől, édesem! Rossz kislány! Na, ezen mindjárt segítünk! Maradj ahol vagy! Linsey mama mindjárt jön!
Csak azt ne! - gondolta Bea. - Na, mindegy, innen úgysem tudok felállni.
Ekkor megjelent a rózsaszín folt egy sötétkék foltot maga után húzva.
- Ő itt Adam.
- Öööö... Szia, Bea vagyok. –motyogta halkan a lány.
- Én pedig, azt hiszem, Adam. –válaszolt a srác.
- Na, magatokra hagylak benneteket, édeseim, engem vár a táncparkett. Puszcsi! - azzal Linsey eltűnt a táncoló emberek tömegében.
- Kérsz valamit? - nézett várakozón a fiú Beára.
- Egy kis víz jólesne.
- Csak víz? Nem bírod az alkoholt?
- Te le akarsz itatni, hé! - nevetett a lány.
- Ha te mondod... Látom így is eléggé OFF vagy. Szerintem nem fognak hiányolni, ha elmegyünk erről a helyről. Van kedved egy kis sétához? Az esti levegő felfrissít ám!
- Jó ötlet! Csak segíts innen felkelni!
Majd belekarolt a fiúba, az pedig átsegítette a szédelgő lányt a bulizó fiatalok között. A fiú kilökte az ajtót, majd kisétált a lánnyal.
- És hogy kerültél ebbe a buliba? -kérdezte Adam.
- A barátnőmnek szülinapja van. Ez volt a meglepetés... Várj! Álljunk meg! - a lány zöldes feje méregzöld ábrázattá alakult. - Az árokhoz! Gyorsan!
Azzal az eddig elfogyasztott pia mind az árokban landolt. Adam fintorogva nézegette a tócsát, közben papírzsepikkel látta el a lányt.
- Gyere, hazaviszlek. Neked elég volt ennyi a buliból mára.
Majd a fiú átkarolta a lányt és visszakísérte a szórakozóhely elé. Egy fekete Opel kulcsait vette elő a kabátzsebéből, és a parkoló felé indult a lánnyal.
- Neked van kocsid? -kerekedett el a lány szeme.
- Úgy látszik. Nyugi nem ittam, veled ellentétben. Na, gyere, szállj be.
Besegítette a lányt az anyósülésre, bekötötte és egy zacskót húzott elő a kesztyűtartóból.
- Ha még maradt benned pia, akkor használd. -mosolygott a fiú.
- Azt kétlem. Azért annyit nem ittam! -tiltakozott a lány.
- Á, nem!
Azzal beült a kormány mögé, és várakozóan a lányra nézett.
- Hol is laksz?
- Hol is? Basszus, nem jut eszembe. -gondolkodott a lány. –Bocsi, túl sok volt nekem a martini.
- Akkor hazaviszlek. - és a gázpedálra lépett.
Bea elgondolkodott, hogy tudja hazavinni, ha nem is tudja, hol lakik, de már nem törődött vele. A fiú teljesen elvarázsolta. Út közben Adam arcát nézte. Arra eszmélt fel, hogy megálltak. Adam zavarodottan nézett vissza.
- Ilyen szép lennék?
- Hát az vagy, ne is tagadd.
- Te se vagy semmi!
- Hmm. Ezt bóknak veszem. -majd kinézett az ablakon. -Hol vagyunk?
- Mondtam, hogy hazaviszlek. Itt lakom. Valami baj van?
Bea elnevette magát. Érdekes estének nézett elébe.
Mivel Mason elment haza, Anna elkezdte keresni Beát. Nem találta, ezért Patrisát kereste. Megkérdezte a pultost, aki azt mondta:
- Egy fiúval láttam abba a szobába bemenni.
- Köszönöm. -lökte oda Anna a pultosnak, majd a szoba ajtajához lépett, és kinyitotta. Leó, és Patrisa rögtön abbahagyták a csókolózást.
- Bocs, de azonnal velem kell jönnöd! Bea már nincs a klubban, és a telóját sem veszi föl! –mondta Anna aggódva.
- Megyek! És te meg majd hívj föl!-mondta Patrisa Leónak.
- De nem is tudom a számod! -válaszolt a fiú.
- Ott egy papírcetli a kanapén! Azon rajta van a számom. -mondta, és közben elviharzott a testvérével.
- Próbáld meg még egyszer felhívni! Hátha felveszi! -javasolta Patrisa Annának.
- Nem veszi fel! – hangzott az aggódó válasz. A lányok kezdtek nagyon megijedni, már mindenféle rosszra gondoltak. Hogy elrabolták, hogy meggyilkolták, hogy kiment az útra, és elütötték, hogy leütötték, és kirabolták, és még arra is, hogy megerőszakolták. Patrisa és Anna tudták, hogy Bea már nem szomjas. Minden szobába benéztek, mindent zeg-zugot átkutattak, de sehol nem találták őt, és zárásig - ami hajnali 3-kor volt - el se mentek. Anna nem ivott sokat, de amit ivott már az se volt benne, ezért kocsival mentek haza. Mikor visszaértek, kiszálltak a szürke autóból, és Anna rögtön elkezdte keresni a ház kulcsát. Meg is találta, majd odament az ajtóhoz és kinyitotta azt. Az előszobába beléptek, majd a szokásos módon, ahogy szokták, átváltották a cipőiket papucsra. Anna rögtön bement a szobájába, Patrisa meg utána. A lányok nem mondtak semmit egymásnak, de anélkül is tudták a másik gondolatait. Anna ledőlt az ágyára, Patrisa meg zokogva melléfeküdt. Átölelték egymást, így aludtak el.
Vasárnap jön a folytatás. :D