19.fejezet
XIX. fejezet
Egyoldalú szerelem?
A vérfarkas visszament a szobába, ahol Cole várta.
- Hát visszajöttél? – nézett fel egy igen öreg könyvből a férfi.
- Én betartom az ígéreteim. – válaszolta Anna, mire Cole a falhoz szorította. A levegő izzott köztük. A lány úgy érezte magát, mint régen, amikor még együtt voltak. A férfi közelíteni kezdett, de a vérfarkas kikerülte a száját, és megölelte, azt súgva a fülébe:
- Nem szabadna.
- De én… Mindig is szerettelek. – mondta Cole, és megint közelíteni kezdett a lány szájához. Ekkor Wiliem nyitott be:
- Tesó! Beszélnünk kellene… Ouhh… Bocs… - a férfi eltávolodott Annától, és kiment öccsével a folyosóra. Ott Wiliem mondott neki valamit. Pár perc múlva Cole visszajött a szobába, és az ajtót kulcsra zárta. Mikor hátra fordult, Anna helyett csak egy nyitott ablakot talált. A férfi elmosolyodott, és kihajolt az ablakon. Ott látta, hogy a szerelme lent van, és azt mutatja, hogy menjen le hozzá. A vérfarkas leugrott fajtársához, de mire leért, a lány már befutott az erdőbe. Cole lassan felállt, és Anna után rohant. A vérfarkasok nevetve „fogócskáztak”. Közben elhaladtak Patrisa és Bea mellett is. Az unme átváltozott U alakba, és az orákulummal a hátán követték őket. Nemsokára Cole utolérte Annát, és egy fához szorította. Ekkor Patrisáék beérték őket. Bea éppen szállt le az unméról, aki visszaváltozott. És akkor… a vérfarkas, megcsókolta a lányt.
- Te meg… Mégis, mi a jó büdös fenét csináltok? – kiáltott rájuk Patrisa. Cole még mindig nem szállt le Annáról. Mind a két vérfarkas elpirult. Végül a lány leszedte magáról a férfit, és azt súgta a fülébe, miközben átölelte:
- Nem szabad. Annak az időnek már vége. – azzal odament testvéreihez. – Még találkozunk. Szervusz, Cole. – köszönt el Anna. – Gyertek lányok. Még keresnünk kell albérletet is, meg még meg is kell találnunk a többieket.
- Szervusz… Anna… - köszönt el halkan Cole, és eltűnt.
- Lányok… Kérlek, ne mondjátok el Stennek… - sütötte le a szemét Anna.
- Öhmm… Jó, én tartom a szám, nem akarok belezavarni semmibe, de döntened kell. – mondta Patrisa.
- Már döntöttem. Nem jelentett semmit ez az előbbi. Patrisa… El kell mondanom valamit… - mondta a vérfarkas, mire az unme felé fordult:
- Igen?
- Nekem van még egy féltestvérem.
- Mi? Hogy? Tényleg? És hogy hívják? Tartod vele a kapcsolatot?
- A neve Arthur Lockwood. Már nagyon rég nem találkoztunk, de szoktunk levelezni. Ezt azért mondom el neked, mert jogod van tudni. – ekkor Bea köhintett egyet, mire a két lány odafordult:
- Tényleg Beus, veled miújság? – kérdezte Patrisa.
- Elment a hang.. –és még egyet köhintett.
- Á! Akkor azért voltál csendben. – erre az unme, egy szúrós tekintetet kapott. – Most mi van?
- Az hogy… khmm… mindegy… - legyintett a lány.
- Siessünk, nehogy tüdőgyulladást kapj. – mondta Anna Beának. – Tényleg, neked honnan van a szemkötőd?
- Amikor kiléptünk a házból, elestem benne. De jól néz ki, nem?
- Minek neked szemkötő? – folytatta a vérfarkas.
- Mert jól néz ki. Meg nem akarom annyira mutogatni a szürke szemem…
- De ez így feltűnőbb, mintha csak úgy szabadon hagynád.
- De megmagyarázhatom, hogy miért van rajtam azzal, hogy jól néz ki. – mondta az unme.
- Jó, nekem nyolc. – adta fel Anna. Ekkor a vérfarkas megállt, és azt mondta: - Mindentlátó szem!
- Most minek kapcsoltad be a cuki kis szemedet? – kérdezte Patrisa.
- Mert van itt valaki rajtunk kívül.
Köszönöm, hogy elolvastad! ^.^
*Ann*