9. fejezet/2
- Hát… Ööö… Azt hittem, hogy áruló, és… - próbált magyarázkodni a férfi.
- És? És ezért kellett majdnem megölnöd? Ha nem tudnád, fagolyó volt benne! Lehet, hogy nem öl meg, de lassabban gyógyul. – kezdett ideges lenni Anna, és már a szeme is pirosodott, de nagy levegővételekkel, lenyugtatta magát. – Na, lépjünk tovább, nem érdekes. – mondta a lány, teljesen nyugodt hangon.
- Na, akkor beszéljük meg, hogy kinek mennyi embere lesz. Elméletileg, ha jól tudom, 420 000-en lesznek, kereken. Tehát mindenkinek 20 000 szörny jut. Mikor feltámadnak, ők választanak meg titeket, és nem ti őket. Ha már megvan a 20 000 feltámadt, álljatok be a helyetekre, és akkor tudni fogják, hogy oda már nem mehetnek. Ennyi lenne. Ja, és még valami! Nekünk az ellenfél menedékét kell elfoglalnunk. Az pedig az erdő mögött van. Indulás! – mondta Mordred. Pár perc múlva oda is értek, a feltámadás színhelyére. – Itt lennénk. - folytatta a férfi, majd elmondta, hogy ki, hol fog állni.
- Te csak ne mondd meg, hogy mit csináljak! Én a bal szélére állok, ha tetszik, ha nem. Nem fogok, a te jobb kezed lenni, és nem fogok melletted őrködni. – mondta Anna, majd odament a választott területére.
Eközben:
Patrisa késésben volt, gyorsan szedte lábait. Megkönnyebbülten sóhajtott, amikor kiért az erdőből, és megpillantotta a jól ismert folyót. Gyorsan felvette a ló alakot, és átugrott a csillogó víztükör felett. Amikor átért a túlpartra, Csillámot pillantotta meg, ahogy felé közeledett. Mikor a nő odaért, mérgesen jegyezte meg:
- Késtél…
- Bocsánat. Jöttem, ahogy tudtam. Csak otthon volt egy kis felfordulás.
- Az engem nem érdekel. Mindegy. Gyere gyorsan, a külsősök mindjárt megérkeznek. Leót meg mintha a föld nyelte volna el. Ma mindenki tiszta bolond. Itt a besorolás és az összlétszám. – és Patrisa kezébe nyomott egy dossziét. – Név szerint is megvan, de értelmetlen lenne elolvasnod, mert a fontos embereket úgyis bemutatom. Te leszel a 10-es csapat vezetője. Minden csapatban 15-en lesznek, külsősökkel, és szörnyekkel együtt. Azért ide jönnek a külsősök, mert ez a menedék esik legközelebb az átmeneti pokol jelenlegi átjárójához. A szörnyekkel legyél óvatosabb. Kémek is lehetnek köztük. Te az erdőben harcolsz a csapatoddal, a harcmező és a menedék között. Itt a csapatod. – sétált oda a 10-es csapathoz Csillám.
- Sziasztok! A nevem Patrisa, és én leszek a vezetőtök a háborúban.
- Szia! – válaszolták kórusban.
- Elmondom a neveket. Jim Keys, Kevin Rose, Niall Egmond, Anastazia Egmond. Ők unikornisok. Elza White és Sofia Dark. Ők nimfák. Olivia Beck és Oliver Beck. Ők elfek. Cody Helen, Adam Colman, Bob Frel, Jennifer Stone. Damon Over. Vámpír. Serena Bonta. Vérfarkas. Arnold Bridge. Pegazus. – sorolta fel a neveket Csillám. -És nem lenne probléma, ha most a 11-es csapat is veletek edzene? Amíg Leó ide nem ér.
- Oké. – felelte Patrisa.
- Azért elmondom a keresztnevüket meg a fajukat. Nancy, Erik, Charlie és Annabeth, unmék. Albert, Flóra, Jessie és Hanna, unikornis. John pegazus. Sebastian és Ashley vámpírok. Ottó vérfarkas. Elenor pedig griff. Edina és Olga pedig nimfák. – mutatta be őket is a lánynak a nő.
- Remek.
- Akkor én megyek is. Jó edzést! Sok szerencsét hozzájuk, Patrisa.
- Szia! – köszöntek el tőle.
- Akkor kezdjük. De előtte menjetek a fegyvertárba, vegyétek fel a védőfelszerelést. – a csapatok elvonultak és kis idő múlva páncélzatban, pajzzsal és karddal felfegyverkezve tértek vissza. Gyorsan tanultak. Patrisa Leó helyett Bobbal mutatta be a páros gyakorlatokat. De amikor párharcra került sor, nem volt kérdéses a lány győzelme. A lány párokra osztotta a két csapatot. Mivel Bob nélkül, nem lett volna valakinek párja, így Patrisa csak kiosztotta a feladatot, és segített annak, akinek nem ment jól. A lány a Rocky folyó felé nézett, és ekkor 3 ismerős alakot pillantott meg, rögtön elindult feléjük:
- Folytassátok csak! Mindjárt visszajövök! Dan! Victoria! Beus! Mit kerestek itt?
- Mi Vic-cel már régóta a jók oldalán állunk. – szólalt meg Dan. – Bea mindenképp el akart jönni. – ekkor Csillám jelent meg mellettük.
- Na, Dan! Ti még Patrisát is túlszárnyaltátok. Mármint késés terén. Gyertek gyorsan! – azzal elindult.
- Patrisám! Be tudnád rakni Beust a 10-esbe? -kérdezte Victoria.
- Beát? Dehogyis! Bea most szépen hazamegy!
- De otthon nagyobb veszélyben van, mint itt.
- Hmm. Oké. De nem harcolhatsz. Menj be Csillám házába. Te segítesz a gyógyítóknak. Azokat a sérülteket akiket idehoznak, segítesz ellátni. Oké?
- Oké! – egyezett bele Bea. – A harc úgy sem az én műfajom.
- Oké. – szólt bele Dan. – Nekünk sietnünk kell. Gyere Vic! Akkor hello!
- Sziasztok! – azzal a két tesó elviharzott. De pár perc múlva Dan jelent meg újra:
- Enyém a 11-es csapat. Leó túl sokat késik. Én helyettesítem. Sziasztok! Dan vagyok. – mutatkozott be Dan újdonsült csapatának.
Eközben, a másik oldalon:
- Akkor, Zia! Te leszel a jobb oldalamon. – fordult oda a lányhoz mérgesen Mordred.
- Igenis! – mondta Zia, és a helyére sétált. 5 perc múlva már mindenki a helyén volt.
- Rendben! Kész is lennénk. – mondta a férfi, majd megnézte az óráját. – Pontosan 10 perc van hátra. – miután ezt Mordred elmondta, Jeremy jelent meg.
- Hol voltál? – kérdezte Anna a fiútól.
- Csak ettem. Tessék, hoztam neked is. – válaszolt Jeremy, majd a lány kezébe nyomott két tasak vért. Anna látta a zacskókon, hogy ez embervér, és otthonról hozta. A lány meglepődött azon, hogy a bátyja mennyire túlbuzgó volt. Sosem szokott így viselkedni. Anna elgondolkozott: úgy látszik, nagyon lázba hozta őt ez a feltámadás dolog… Nem is értem, miért… Ez csak egy harc, valami ártatlanok ellen. Na, mindegy. Megyek és megkeresem Stent.
- Jeremy! – szólt oda bátyjának a lány.
- Igen? – nézett Jeremy Annára.
- Maradj itt, mindjárt jövök!
- Jó, de siess, mert már csak 4 perc van hátra.
- Ezt honnan tudod?
- Hallottam, hogy az a csávó azt mondja, hogy 10 perc van hátra. – mutatott Jeremy Mordredre. - Így nem nehéz kikövetkeztetni, hogyha már 6 perc eltelt azóta, akkor hány perc van még a feltámadásig. – mikor Jeremy a végére ért a mondandójának, Anna odament Stenhez, köszönt neki, ő visszaköszönt, majd megölelték egymást.
- Mit keresel itt? – súgta Sten fülébe a kérdést Anna.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. – mondta a fiú. Még mindig egymást ölelték . Egy kicsit több mint két és fél percig csak ölelkezve álltak ott. Majd jókívánságokat mondtak egymásnak, s egy hosszú csókkal elköszöntek egymástól. Anna visszament Jeremyhez.
- Na, végre! Ennyi ideig tartott, míg elbúcsúztatok egymástól a kis Stenecskével? – mondta lányos hangon a második mondatot Jeremy.
- Óóó! Te ezt nem értheted! Nem élném túl, ha bármi baja esne Stennek! Neked nincs barátnőd! Ezért nem érted! – mondta Anna.
- Hát… Az igazság az, hogy amíg te elmentél, elköszönni Stentől, úgy látszik, lett egy barátnőm. – pirult el a fiú. – Mert Sten nővére, Rebeka idejött, beszélgettünk egy kicsit, majd megcsókolt.
- Gratulálok bratyó! Akkor, úgy látszik, mégis csak van barátnőd. Gondolj bele, mi lenne, ha meghalna.
- Figyelem! Figyelem! Alig fél percünk maradt! Mindenki menjen a helyére! Visszaszámlálás! 20, 19, 18, 17, 16, 15, 14, 13, 12, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, nulla! – számoltak vissza együtt, de mikor a nullára érkeztek, nem történt semmi. Mindenki körbenézett többször, hátha csak nem vették észre, de valóban nem támadtak fel a szörnyek.
- Hé, Mordred! Nem lehet, hogy rosszul jár az órád? – kérdezte Anna a férfitől.
- Hát… Ööö… De, lehetséges. Nálam, most 22 óra 34 perc van. – mondta Mordred, mire Anna is megnézte az óráját.
- Még csak 21 óra 34 perc van. Elfelejtetted átállítani az órádat? Hisz az átállítás, már vagy 8 hónapja volt.
- Hát… Lehet, hogy kiment a fejemből…
Eközben az Unme-menedéken:
Ekkor egy hangos kürtszó szólalt meg. A menedéken tartózkodók a hang irányába néztek. Egy óriási sereg, mindenféle lényekkel, 15 fős csapatokba osztva közeledett. Minden légiónak volt egy vezetője. Pont, mint az ittenieknek. Legelöl egy idős kentaur haladt, kezében a hang forrása. A külsősök megérkeztek. Ekkor Csillám vált ki az ámult tömegből, és a vezetőhöz lépett. Váltottak pár szót, majd a nő egy hangszórót kért. Pár perc múlva hozták a kért tárgyat. Csillám parancsokat osztogatott a hangszórón át:
- Menedék-béliek! A külsősök megérkeztek. Köszöntsétek őket egy meghajlással! – azzal a tömeg egyszerre reagált a parancsra. – Csapatokra oszolj! A vezetők lépjenek elő! – ekkor a 11 csapat vezetői jelentek meg a nő mellett. – Bemutatnám kis seregünk fejeit. Az első csapat vezetője, Stella Foster. A második csapat vezetője, Olivia Parks. A harmadik csapat vezetője, William Diamond. A negyedik csapat vezetője, Erik States. Az ötödik csapat vezetője, Elenor Roseberg. A hatodik csapat vezetője, Eliot Chase. A hetedik csapat vezetője, Serena Otter. A nyolcadik csapat vezetője, Omar Rollan. A kilencedik csapat vezetője, Jessica Stone. A tízedik csapat vezetője, Patrisa Willkinson. A tizenegyedik csapat vezetője, Daniel Willkinson. – az utolsó név hallatán Patrisa kuncogni kezdett, és ezért sok száz „megöllek” tekintetet kapott. Dan lenézően nézett húgára, majd sóhajtott.
- Reménytelen eset vagy! – súgta oda neki a fiú.
- Tudom. Ezért szeretsz, nem? – válaszolt neki a lány.
- Hát nem éppen ezért szeretlek.
- Megölöd a hangulatot az őszinteségeddel…
- Te meg a vihogásoddal.
- Szóval nem tetszik a vihogásom? Ezt megkeserülöd… - azzal az ujjával bátyja oldalába bökött. A fiú elnevette magát. Csillám elvörösödött.
- Hát, látom mennyire komoly vezetők állnak a csapatok élén Csillám… - mondta a nőnek megvetően a kentaur. – Azt hittem, ezt rád bízhatom. Tévedtem. Ez komoly dolog. Ma százak fognak meghalni, és nektek még van képetek viccelődni? – szűrte ki a száján a szavakat, a két testvérre nézve. Ők egymásra néztek és Csillám példáját követve rákvörösre váltott az ábrázatuk.
- Bocsánat… - hebegték.
- Olyanok vagytok, mint a gyerekek.
- Lehet, hogy kicsit humorizálnak, de kiválóan harcolnak, és könnyen meg tudnak komolyodni… - magyarázkodott Csillám.
- Kapnak egy esélyt. De ha még egyszer, egy apró mosolyt is meglátok az arcukon… repülnek! Most pedig, ideje elindulni. A szörnyek nem várnak meg minket. Vezetők! Egy kis komolyságot! Vissza a helyükre! – azzal az a 11 ember a csapatához sietett. Mikor Patrisa visszaért a csoportjához, Damon gúnyosan megjegyezte:
- Látom, profin értesz a dolgok elszúrásához.
- Családi örökség… - felelte a lány mérgesen. Dannak Bea jutott eszébe. Lehet, hogy ma meghal? El akart köszönni tőle. Épp Victoria kötött belé az alakításáért, meg hogy szégyent hoz a családra, amikor elhatározta magát:
- Tartanád egy kicsit a frontot, tesó?
- Miért? Mit akarsz csinálni?
- Majd megtudod! Köszi, imádlak! – azzal elviharzott. Victoria meglepetten bámult bátyja után. A csapat a lánytól várt magyarázatot. Ő pedig szabadkozva ígérgette, hogy a fiú pár perc múlva visszatér. A fiú lélekszakadva rohant Csillám háza felé, ami most a sebesülteknek szolgált menedékként. Mikor az ajtóhoz ért, benyitott, majd Bea nevét kiáltozva haladt a folyosón. A lány, felismerve, hogy őt szólongatják, kiment a folyósóra. Mikor Dan meglátta, odarohant hozzá, és átölelte, majd a fülébe súgta:
- Ha ma meghalnék… azt akartam, hogy tudd… szóval… - majd Bea szemébe nézett. – Szeretlek! – majd megcsókolta a lányt. Bea szeme tágra nyílt, de nem ellenkezett. Mikor Dan eltávolodott Beától, visszaindult. A lány leblokkolva bámult a fiúra. – És mindig szeretni foglak! – kiáltotta Dan, majd visszarohant csapatához. Bea még állt ott pár percig, és a fiú után suttogott:
- Én is szeretlek…
Mikor Dan visszaért a csoporthoz, Victoria megkönnyebbülten sóhajtott fel:
- Na, végre! Épp időben. – ekkor a kürt újra megszólalt. A csapatok számozás szerint sorba rendeződtek, és elindultak a harctér felé.
Eközben:
A szörnyek azt beszélték meg, hogy párokban elmennek felderíteni. Természetesen
Jeremy Anna párja volt. Útközben beszélgettek Rebekáról, Stenről, és még másokról.
- Szerinted, mi lehet Patrisával? – kezdett aggódni Anna.
- Jaj! Hagyd már! Nem kell aggódnod érte. Biztos vagyok benne, hogy jól van. – próbálta megnyugtatni testvérét Jeremy.
- Igazad van. Már nem kislány.
- Tényleg, ha odaérünk, ne használjuk a mindent látó szemünket?
- Ne. Fölösleges elpazarolni az energiánkat egy kis felderítésre… Lehet, hogy nem vesz el sokat, de akkor sem… - ekkor megpillantották az ártatlanok seregét, amit egy kentaur vezetett. Nem sokáig tudták figyelni a csapatokat, mert az őrök észrevették őket, és elindultak feléjük.
- Menjünk vissza, ne pazaroljuk az erőnket holmi őrökre. – javasolta Anna.
- Oké. – egyezett bele Jeremy. – Gyorsan, szóljunk a többieknek.
- Jó! – mondta a lány, majd pár perc múlva visszatértek a gyülekezőhelyre.
- Máris visszajöttetek? – nézett a fiatalokra Mordred, mire ők elmondták, mit láttak, és hogy a vezetők a csapatok elején vannak. – Rendben. Köszönöm. Még pontosan 19 perc van a feltámadásig. Addig bármit csinálhattok, csak ne ölessétek meg magatokat.
- Jeremy, meditálunk egyet? – kérdezte Anna testvérétől, miközben helyet foglalt a földön.
- Persze. – mondta a fiú, és leült a lány mellé.
- Sziasztok! Én is jövök meditálni! – jelent meg Laura.
- Szia! – köszöntek egyszerre.
- Jó, gyere. Már vártam, mikor jössz. – mosolyodott el Anna, mire Laura is leült melléjük.
A másik oldalon:
Patrisa a csapatának magyarázott menet közben:
- Figyeljetek! Mivel mi hátrébb vagyunk, így az erdőben fogunk harcolni. A fák között komplikáltabb a dolog. De ezek a terepakadályok akár előnyök is lehetnek, csak megfelelően kell kihasználni. Könnyebben el lehet rejtőzni, ha ti a lesből támadós modort bírjátok. Én nem éppen ebben a harcfajtában vagyok járatos, de tudok egy s mást. Ki jobb kezes? – ekkor mindenki a magasba lendítette a kezét. – Remek. Mivel mindannyian jobb kezesek vagytok, így a fák jobb oldalán kell lennetek, mert így jobban kézre esik az ellenfél, és így a fa természetes védelmet képez. Nem tudunk semmi alakzatot felvenni, így kissé szétszórtan fogunk harcolni. De titeket a párharcra képeztek ki, szóval nem lesz gond. Na, itt is volnánk a kijelölt helyünkön. Balra van a tó, amiben a vízi ártatlanok vannak. Ők lesből támadós fajták, de mivel az ártatlanok nem támadhatják meg a szörnyeket, meg kell várniuk, amíg észreveszik őket. Erre már lehet mondani, hogy rátámadtak. Na, mindegy, ez rátok úgy sem vonatkozik. A gyorsan, minden körülmények között felgyulladó öngyújtót azért kaptátok, mert ha kinyírtatok egy szörnyet, az csak akkor hal meg véglegesen, ha a porát felgyújtjátok. Ez fontos, ne felejtsétek el! 5 perc múlva kezdődik a csata, készüljetek!
Eközben:
15 perc után abbahagyták a meditálást.
- Itt maradsz harcolni, vagy hazamész? – kérdezte Laurától Jeremy.
- Hát, én inkább hazamegyek. Tessék, hoztam nektek pár tasak vért. – mondta két harcra készülődő testvérének a lány, és odaadta nekik az ennivalót.
- Kösz. – köszönte meg Anna az ételt, és elkezdett enni.
- Köszi, Laura. – cselekedett így Jeremy is.
- Nincs mit. Mégis csak a testvéreim vagytok, és nem szeretném, hogy kimerültek legyetek a csatában. Mert a végén még… - Laura nem tudta befejezni a mondatot, mert Mordred közbeszólt:
- Gyerünk, mindenki a helyére! Most tényleg egy perc van hátra!
- Na, sziasztok, és ügyesek legyetek, és jól döntsetek, amikor arra kerül sor! – mondta Laura, mire testvérei egyszerre köszöntek le tőle, majd eltűnt.
- Biztos vagyok benne, hogy csak lusta harcolni, és azért nem jön. Már jól ismerem. – mondta Anna Jeremynek, de mielőtt a fiú válaszolhatott volna, elkezdtek visszaszámolni:
- 10, 9, 8, 7, 6 – ötnél, ők is bekapcsolódtak. – 5, 4, 3, 2, 1, 0! – és mikor a nullához értek, a hátuk mögött megnyílt egy olyan átjáró, ami úgy nézett ki, mint egy feketelyuk, és ezzel egy időben az erdőből kirohantak az ártatlanok első csapatai. Az átjáróból özönlöttek ki a szörnyek. Beletelt legalább 3 percbe, mire az összes szörny kiért a csatamezőre. Mordred elmondta nekik a kapitányok nevét, és hogy mindenkihez 20 000-en mehetnek. Körülbelül 5 percig tartott, mire készen lettek.
- A taktika az, hogy az első sor elindul, és harcol. Amikor megadjuk a jelet, a második sor is elindul. A harmadik sorban öt csapat van. Nekünk jobbról balra haladva vannak számozva, tehát Billy csapata a C1, és Anna csapata a C5. Abban a sorban lévő csapatok feladatai: C2, és a C4 indul, a második sor után egy perccel. A C3-as csapat feladata, hogy be tudjon hatolni a menedékbe. C1, és C5, ti mentek legutoljára, és a két oldalt veszitek célba. Mikor már a C3-as csapat bejutott az épületbe, nyert ügyünk van. Ennyi. Na, első sor, indulás! – mondta Mordred, s azzal megkezdték a támadást.
A másik oldalon:
Lassacskán, letelt az az öt perc.
- Figyelem! Megkezdődött a feltámadás! Tehát bármelyik pillanatban megtámadhatnak minket. – figyelmeztetett mindenkit Csillám. - A szörnyek megkezdték a támadást! Legyetek résen! – mondta Patrisáéknak a lány, miközben visszament a menedékbe.
Visszatérve a szörnyekhez:
Már a C3-as csapat is elindult. Ha Annáék megkapják a jelet, el kell indulniuk. És ekkor… meghallották a hangot. Rögtön elindultak. Kikerülték a mezőt, és egyenesen az erdőbe mentek. Billyék jobbról, Annáék balról haladtak. Mikor odaértek Annáék az erdő széléhez, kicsit beljebb láttak egy sebesült fiút feküdni a földön, és mellette egy gyógyítót térdelni. Anna odarohant a lányhoz, felrántotta, majd egy fának szorította úgy, hogy az alkarja a gyógyító nyakán volt.
- Lám, csak lám! Csak nem Csillám? Rég találkoztunk. – mondta Anna a lánynak.
- Anna Lockwood, ha nem tévedek. – szólalt meg Csillám.
- Úgy van. A végzeteddel állsz szemben. – mondta a lány, majd egy késsel közelített a gyógyító felé. De ekkor egy hangot hallott:
- Most meghalsz, te gonosz szörnyeteg! – Anna felismerte a hangot, oda fordult, majd meglepetten kérdezte:
- Patrisa? – a támadó megtorpant, szeme elkerekedett:
- Anna. Te vagy az? – kérdezte Patrisa, csodálkozva.
- Mindentlátó szem! – s ezzel a két szóval Anna megváltoztatta a szemét. – És tényleg te vagy az, semmi klón, vagy ilyesmi. Ki! – mondta a lány, majd visszaváltozott a szeme.
- Mi ez a szem? – kérdezte Patrisa.
- Majd otthon elmondom. – mondta Anna, de ekkor… - Ah… ah… hah…! – Csillám egy tőrt szúrt a lányba, mire ő eldőlt, mint egy zsák krumpli.
Köszönöm, hogy elolvastad:
*Ann*