3.fejezet

3.fejezet

Kérdések sokasága, rejtvény

Én arrébb mentem egy lépést, hogy be tudjanak menni a szobába. Körülnéztek az egész házba, kivéve az én szobámba. Az egyik rendőr észrevette a kezemben a papírt, és megkérdezte:
- Elnézést, ifjú hölgy! Megnézhetném azt a papírt, ami a kezében van?
- Persze. De kérlek, tegeződjünk. - nyomtam a férfi kezébe a papírt egy vigyorral. Ő nem értette min vigyorgok. Őszintén én se tudtam mivel bizonyítani. Mikor a rendőr elolvasta az írást, kikerekedett a szeme, majd rám nézett:
- Van még egy gyerek?
- Igen. Az öcsém.
- Hány éves?
- 6. Ez az első iskolaéve.
- És te mindent tudsz erről a levélről?
- Ezt hogy érted?
- Hát, például hogy ki írta? Vagy mire gondol az alatt, hogy "azt tettem, amit veletek".
- Igen.
- Akkor arra kérlek, hogy gyere be velem a rendőrségre. Egyébként te hány éves vagy?
-17. Utolsó éves a gimnáziumban. Csak kíváncsiságból, te hány éves vagy? - erre a férfi elmosolyodott és azt mondta:
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik. De egyébként 20. 1 éve dolgozok rendőrként. De elég a beszédből! Induljunk.
- Egy pillanat. Megkérem Szilárdot, hogy vigyázzon az öcsémre. - mondtam, és elindultam. Mikor benyitottam a szobámba, ott azt láttam, hogy Csaba és Szilárd videojátékozik. Odamentem a szomszédunkhoz, és azt súgtam a fülébe:
- Légy szíves vigyázz az öcsémre, mert behívtak. Köszönöm. - ennél többet, nem is kellett mondanom. Bólintott egyet, miközben koncentrált. Lementem. Ott már nem csak az új ismerősöm várt, hanem még egy rendőr. Néma csendben beültünk a kocsiba, és elindultunk. Nem sokkal később odaértünk a rendőrségre. Ott egy hosszabb folyosón mentünk végig. Közben az új ismerősömmel beszélgettem.
- És, neked mi a neved? - kérdezte a rendőr.
- Tamara Gotz. Neked?
- Az én nevem Gábor Lening. És van hobbid?
- Igen. Táncolok.
- Az jó. Mióta?
- Elsős korom óta. Neked van valami hobbid?
- Igen. Több is. De a fő hobbim a faragás. - ez volt az utolsó mondat, amit mondott, mert a folyosó végére értünk. Ott Gábor bekísért az egyik szobába, a másik rendőr pedig megállt az ajtóba. Ott csupán 1 asztal, 2 szék és 1 lámpa volt. Elég hátborzongató lehetett mások számára, de mivel én színvak vagyok, ezért nem igazán láttam annak. Én már akkor színvak voltam, amikor világra jöttem. Ezt onnan látták az orvosok, hogy mikor kinyitottam a szemem, szürke volt, de nem tudták mivel bizonyítani. Aztán vettem észre, hogy nem voltunk egyedül. Még 2 rendőr volt a szobában.
- Üdv Gábor. - szólalt meg az egyik.
- Üdv Lening felügyelő. - köszönt vissza a mellettem álló férfi. Azt a papírt, amit Arthur írt, Gábor a felügyelőnek adta, és azt mondta:
- Ez a lány mindent tud, arról a papírról. - a felügyelő nem reagált másképp, mint Gábor.
- Kérem, üljön le, hölgyem. - mondta a férfi, mikor már elolvasta a papírt. Én mikor a felügyelőhöz a legközelebb voltam, akkor megköszöntem neki, de olyan halkan, hogy azt csak ő hallotta.
- Először is. Hajlandó minden válaszomra válaszolni, és azokat a válaszokat felhasználhatjuk a bűnös ellen?
- Igen. - még mindig elég halkan beszéltem.
- Rendben. Akkor, ki a másik gyerek?
- Ő az öcsém. 6 éves, most jár elsőbe.
- Értem. Ő most hol van? Tudja, hogy meghalt az anyja?
- Otthon van, és a szomszédunkkal videó játékozik. És nem.
- Értem. Mit ért a gyilkos, az alatt, hogy "azt csináltam, amit veletek"? - erre a kérdésre nagyon nem akartam válaszolni. Lehajtottam a fejem. Mit mondjak? Az igazat? Akkor hátha megtalálják Arthurt. Nem tudok dönteni.
- Kérem, válaszoljon! - szólított fel a felügyelő.
- Meg... Mege... - de nem tudtam kimondani. Könnyek potyogtak a szememből. Ekkor azt éreztem, hogy valaki gyengéden átölel.
- Semmi baj. - próbált nyugtatni Gábor.
- Leírni sem tudom. Leírhatom inkább rejtvényként? Úgy talán sikerül. - mondtam olyan halkan, hogy azt csak a fiú hallotta.
- Igen. - mondta Gábor, azzal kiegyenesedett. - Felügyelő! Kérek szépen egy papírt és egy ceruzát! - erre az asztal másik oldalán ülő férfi, benyúlt egy fiókba, és kivett onnan egy papírt, és egy ceruzát. Odatolta elém. Én hangosan megköszöntem, mire a helységben, az összes rendőr meglepődött. „Írni” kezdtem. A papírra először 12 kisebb négyzet került. Az első 3 négyzetet összekapcsoltam és egy + jelet rajzoltam oda. Aztán a második 3 négyzettel ugyanezt csináltam, csak oda egy F betűt írtam. A harmadik 3 négyzetnél sem cselekedtem másképp, míg oda azt írtam: középiskola. Az utolsó négyzeteket is összekapcsoltam, és oda csak szöveg került: "Cselekvés. Ezt csinálják a tűzoltók a tűzzel (E/1)." Ez után már csak azt írtam a kis négyzetek mögé: minket. A papírt és a ceruzát visszatoltam a felügyelőnek, majd ő megnézte:
- Arnold! Vidd ezt a kódfejtő osztaghoz, légy szíves. - adta oda a papírt a másik rendőrnek, mire az ki is ment a teremből.
- Azért, szerintem nem ennyire bonyolult. - suttogtam.
- Tudja, nekünk vannak olyan embereink, akik kifejezetten erre szakosodtak. Nekünk csak a bűnözőket kell elkapnunk. - mondta a felügyelő. Ekkor az Arnold nevű rendőr jött vissza:
- Uram! Azt mondták, ez el fog tartani egy ideig.
- Miért? - csattant fel a felügyelő.
- Mert ma az összes profi szabadságon van. Csak néhány kezdő van benn.
- De azért csak nem lehet olyan bonyolult, egy középiskolás lány gondolkodása! Most kérem, hogy mindannyian menjünk a kódfejtő osztaghoz! - mikor ezt a felügyelő kimondta, felállt. Én is így tettem. Kimentünk a folyosóra. Ott elmentünk 4 ajtó mellet, és az 5-en bementünk. Ott 2 ember ült civil ruhába, és próbálták megfejteni a rejtvényem.
- Az lehet valami jelölés! - mondta az egyik.
- De mit jelölnek vele? - gondolkozott a másik.
- Uraim! Mi ezen olyan nehéz? - szólt közbe a felügyelő, mire mind a kettő kódfejtő felnézett. - Ne mondják már, hogy egy tini rejtvényét nem tudják megfejteni!
- Tamara? - nézett rám az egyik kódfejtő.
- Igen. - mondtam halkan. - Várjunk csak! Billy! Egy évfolyammal felettem voltál! - döbbentem rá.
- Ezt te írtad?
- Igen. Csak nem lehet olyan nehéz!
- De azért kérek szépen egy kis segítséget. Mihez van köze az F betűnek?
- Hmm... Lássuk csak. Meg van! Gabi néni.
- Gabi néni... Gabi néni... Milyen tanár volt? Kémia talán? Nem! Megvan! Matek és Fizika! Vajon melyikbe lehet F betű? Matek... Matek... Matek... Abba nincs F betű. Fizika... Fizika... Fizika... Megvan! Fizika! F betűvel az erőt jelöljük! - erre bólintottam. - Akkor már csak a középiskola kell. Gondolkozzunk! Milyen középiskola lehet. 3 betűs.
- Szakközépiskola! - jött rá a másik. - Akkor ezt meg is oldottuk! - azzal pacsizott egyet a 2 fiú.
- Szép volt uraim! És most kérem szépen a megoldást! - mondta a felügyelő.
- Megerőszakolt minket. - mondta ki Billy. Ez a mondat. Mindent elmondott. Visszatértek az emlékek. Újra. Jaj, ne! Arthur. Lerogytam a földre.

*Ann*