23. fejezet

XXIII.fejezet

A fogadás

Reggel Patrisa kelt fel elsőnek. Jó sokat aludt. Nagy nehezen kikelt az ágyából, és a tükréhez sétált. Szörnyen nézett ki. Sóhajtott egyet, és becsoszogott a fürdőszobába. Elég sokáig bent volt. Addigra Anna és Victoria is felébredt. Szinte egyszerre. Victoriának sürgősen el kellett mennie a vécére, ezért ott akarta kezdeni a napot, Anna pedig a konyhába ment a reggeli kakaójáért. De Patrisa épp a fürdőszobában tevékenykedett, így az ikertestvére nem tudta elvégezni a dolgát. 
- Patrisa! Azonnal gyere ki! - verte a fürdőszoba ajtaját Victoria.
- Várj még egy kicsit! - kiabált vissza az unme.
- Victoria! Hogyhogy nem vettél kakaót!? - hallatszott Anna dühös hangja a konyhából.
- Nem érdekel a kakaód! Mert  egy bizonyos ló beköltözött a fürdőszobába!Ahová nekem is mennem kéne sürgősen!
- És én mit fogok inni?! - idegeskedett tovább a vérfarkas.
- Idd meg bosszúból Patrisa kávéját, vagy mit tudom én! - kiabált Annának a vámpír.
- Hozzá ne nyúljatok a kávémhoz! - hallatszott Patrisa hangja a fürdőszobából.
- Akkor gyere ki! - mondta Victoria.
-Jól van, na! Istenem, még fürödni sem hagyják az embert! - csörtetett ki egy törölköző takarásában Patrisa, Victoria pedig berohant a fürdőszobába. Az unme a konyhába sietett, de Anna már szürcsölte az ő kávéját.
- Héé! Az, az enyém! Add ide!- rohanta le a vérfarkast a lány, kiszedte a kezéből a bögrét, de az már üres volt. - Ajj... Most főzhetek másikat... Ez nem ér...!
-Így jártál. - állt fel az asztaltól Anna, az unme pedig nekiállt kávét főzni. -Most komolyan, egy szál törölközőben főzöl kávét?
-Igen. – mondta makacsan az unme.
-Nekem mindegy. - azzal a vérfarkas visszament a szobájába. Patrisa felrakta a kávét, Victoria pedig megkönnyebbülten sétált ki a fürdőszobából, majd a szobájába sietett. Patrisa is visszament a sajátjába, és mindhárman felöltöztek. Anna, amikor kiment, már indult is a kabátjáért. Patrisa rohant a kávéjáért.
- Hova mész? - kérdezte Victoria Annát.
- Mondhatjuk, hogy dolgozni. 
- Ja, oké. Én elmegyek Nérót sétáltatni. - kapta fel Victoria is a kabátját, és vette fel a cipőjét.
- Anna! Várj meg! - kiabált Patrisa a konyhából.
- Miért várnálak meg?
- Mert ugyanoda megyünk.
- Majd utolérsz. - indult ki az ajtón a vérfarkas.
- Kész vagyok. - rohant ki a konyhából az unme. Felöltözött, és kiindultak a házból.
- Vic, te zársz! - szólt Patrisa a testvérének, ő pedig bólintott. Amikor az unme meglátta Nérót, örömujjongásban tört ki, és alaposan megdögönyözte a kutyust. Végül Anna és Patrisa nagy nehezen elindultak a Black ház felé. Ott egy férfi várta őket:
- Jó reggelt kívánok! Én vagyok az inas.
- Jó reggelt! - köszöntek egyszerre a lányok. Bementek a házba, levették a kabátjukat, és közben a férfi elmondta a legfőbb teendőket, amit kérés nélkül teljesíteni kell:
- Reggel mindig reggelit kell az ágyba vinni nekik. És mikor kimennek a mosdóba, meg kell ágyazni nekik, és kikészíteni az aznapi ruhájukat. Aztán, ami még kötelező, az az ebéd elkészítése. Akár ketten, akár egyedül. De, ha csináljátok, akkor mind a kettőjükre főzzetek. Végül a vacsora elkészítése. Amíg az urak lefürödnek, addig az ételt meg kell csinálnotok. De jól figyeljetek oda, mert csak hideg ételt esznek vacsorára. És miután ők elaludtak, ti is ehettek, majd hazamehettek. Ja, és a tízóraijuk és uzsonnájuk egy-egy tasak vér.
- Rendben. Meglesz. - válaszolt Anna.
- Esetleg körbevezesselek titeket?
- Engem nem kell, mert ismerem elég jól a helyet, de Patrisát kérem, vezesd körbe. - erre az inas bólintott, és elindult az unméval. A vérfarkas Cole szobája felé vette az irányt. Mikor benyitott, azt látta, hogy a fiú nyitott szemmel fekszik az ágyban.
- Jó reggelt! Mi ez a morcos kép? - szólalt meg Cole.
- Jó reggelt! Nem tudtam meginni a reggeli kakaómat! - válaszolt mérgesen Anna.
- Akkor csinálj magadnak egyet, és légyszíves nekem is hozz! - erre a lány bement a konyhába, és elkészítette a kakaókat. Mikor kész lett, mind a kettőt bevitte a szobába. A sajátját letette Cole ágya mellet lévő kis éjjeliszekrényre, a fiúét pedig odaadta neki.
- Ülj le, nyugodtan. - mondta Cole, mire Anna így tett. Csöndben megitták a kakaójukat. A bögréket a lány elmosogatta, és visszament a szobába.
- Gyere, feküdj be mellém. - mondta Cole, mire a lány így is tett. A fiú közelebb csúszott hozzá. Alig volt egy fej távolság köztük. Átölelték egymást, és úgy aludtak el. Eközben az inas körbevezette Patrisát a házban. Wiliem háttal ült Patrisáéknak. Amikor kinyílt az ajtó, a fiú odanézett, majd egy sóhajtás kíséretében visszafordult:

- Késtél.

- Meg kellett ismerkednem a házzal. – felelt az unme.

- Akkor előbb kellett volna jönnöd, hogy időben ideérj.

- Az időpont reggel volt. Még reggel van. – szólt vissza a lány.

- 11 óra már nem reggel. Mindegy. Ezt vedd fel. – vágott hozzá Patrisához egy ruhát.

- Ez mi a…? – nézte meg a hozzávágott cuccot az unme.
- Egyenruha.
- Egyenruha?! Erről nem volt szó! Nem, nem, nem! - rázta a fejét az unme.
- Itt én mondom meg, mik a szabályok. - nézett rá keményen Wiliem. Patrisa elfintorodott és egyre fájdalmasabb arccal nézte a ruhát.
- Hogy adhatsz rám szobalányruhát, te disznó?!
- Olyan kedvem van. Zavarba akarlak hozni. - mosolygott Wiliem.
- Chh. Engem nem fogsz zavarba hozni. - ragadta meg a ruhát a lány. – Na, megyek átöltözni... - indult ki a szobából.
- Segítsek? - szólalt meg a fiú.
- Nem kell! - csapta be az ajtót az unme. Arra még emlékezett, hogy hol van a wc. Bement a helyiségbe, a szeme pedig elkerekedett. A mellékhelységen látszott, hogy a tulajdonosok nem valami szegények. Elég nagy volt a tér, ahhoz képest, hogy csak egy vécécsésze árválkodott benne, ami aranyozott volt. Beragyogta a szobát, ami így elég érdekes látványt nyújtott. A tartozékoknak szinte egy egész szekrény volt fenntartva. Patrisa egy "pff" kijelentés után sietve átöltözött. A ruha sem volt akármi, a lány lassan már azt se tudta, hogy melyik masni, hova való. Kb. húsz perc után feladta. A ruha érdekesen állt rajta, valahogy félre volt csúszva az egész. Felkapta a levett ruháit, és idegesen kilépett az ajtón, majdnem fellökve egy szobalányt.
-Bocsi, bocsi, bocsi! - ismételgette az unme.
-Semmi baj. - mosolyodott el a lány, majd mikor észrevette Patrisa ruháját, kuncogni kezdett.
- Ajaj, ne nevess, ezt a ruhát lehetetlen felvenni!
- Segítsek? - kérdezte barátságosan a szobalány. Patrisa szeme felcsillant:
- Azt megköszönném! 
- Gyere. - ment be a szobalány a vécébe, az unmével a nyomában. Patrisa levette a ruhát, és egy kis segítséggel minden a helyére került. Amikor kész lettek, és a szobalány megnézte Patrisán a ruhát, a szájához kapta a kezét:
- Juj, de aranyos vagy benne!- az unme elvörösödött, és próbálta lejjebb húzogatni a ruha igencsak mini szoknyáját. - Hadd csináljam meg a hajad is! - lelkesedett a szobalány. Megvonta a vállát az unme, a lány pedig tapsikolni kezdett. - Egy pillanat! - azzal kirohant. 
 

Sajnálom, hogy sokáig nem voltunk, de már készül a 2. könyv is. Köszönöm, hogy elolvastad! ^.^

*Ann*