20.fejezet
XX. fejezet
Pár ismerős felbukkanása, és a könnyvirág
- És ezt honnan tudtad?
- Érzem a szagát.
- Ja, így már értem. – mocorgást hallottak a bokorból.
- Amikor mondom, lebuktok.
- De mégis mi…
- Most! – azzal a 2 lány a földre hasalt, Anna pedig kikerülte a lövedékeket. – Igazán előjöhetnél, tesó!
- Jól van, jól van! – jött ki egy lány a bokor mögül. – Nem változtál semmit, tesó!
- Te se! Na, gyere ide, olyan rég találkoztunk! – azzal a lányok megölelték egymást. – Egyébként meg, hogy kerülsz ide?
- Igazából hozzád jöttem. – válaszolta a lány. Patrisa és Bea felálltak, majd azokra a fákra néztek, ahová a lövedékek becsapódtak. Az a lötty valami méreg lehetett, mert teljesen kimarta a növényeket.
- Te ki vagy? – kérdezte Patrisa, mire a lányok szétváltak. - Nagyszerű, hogy így egymásra találtatok Annával, de miért is akartál kinyiffantani minket?
- Az én nevem Kitti Collins. És tudtam, hogy Anna meg fogja oldani, és nem hagyja, hogy csak úgy elpusztuljatok.
- Akkor se illik így lövöldözni másokra!
- Jó, bocsi! És egyébként, hogy hívnak titeket?
- Ő itt mellettem, Bea Harrison, csak elment a hangja. Engem Patrisa Willkinsonnak hívnak. Lenne egy kérdésem. Ugye te nem igazi tesója vagy Annának?
- Nem, nem. Csak annyi időt töltöttünk együtt, hogy testvérként tekintünk egymásra. – pár másodperces csend ült az erdőre. Végül Anna törte meg a némaságot:
- És hogy van Apa?
- Jól van. Az igaz, hogy egy kicsit beteg… Igazából pont emiatt jöttem… Azt mondta, hogy csak te tudod megszerezni azt a gyógyszert, ami neki kell. És egyébként is meg akartalak látogatni. - magyarázta Kitti. – Mert a gyűlésen találkoztunk utoljára. És az már elég régen volt.
- És mit kéne megszereznem? – tért a vérfarkas a lényegre.
- Egy igen ritka növény kellene. A neve Könnyvirág. Ez csak két helyen található.
- Hol?
- A Kilihári-hegységben és egy ismerősöd házában.
- Kinek a házában?
- Cole.
- Inkább a hegység!
- Ó, ne már! Az több, mint 6 hónap lenne! Úgy tudtam, jóban vagy Cole-lal. Nagyon is jóban.
- Nagyon jóban? Meg akarta ölni Annát! – szólt közbe Patrisa, mire Bea együttműködően bólogatni kezdett.
- Óóó! De akkor legalább arra a pár percre békülj ki vele! Utána megölheted! Na! Légyszi! – kezdte rebegtetni a szempilláit Kitti.
- Jó sokba fog ez nektek kerülni. – adta meg magát Anna.
- Köszi! – örült a másik vérfarkas.
- Mellesleg mi van az oldaladon? – kérdezte Patrisa, mert feltűnt neki, hogy Kittin, van valami kiegészítő.
- Ó! Hogy ez? Ezt Aputól kaptam, még kicsi koromban. Egyébként ez két vizipisztoly. – vette elő az igen furcsa kiegészítőket forgatva, a lány.
- És mi van benne? Mert gondolom, nem víz.
- Mind a kettőben méreg van, csak másfajták. – Feltartotta az egyiket. - Ebben olyan van, ami beszívódik a bőrödbe, és az alatta lévő részeket támadja. – Megcserélte a kettőt, és most a másik került feljebb. – Ebben pedig olyan, ami közvetlen a bőrödet marja ki.
- Aha… Értem már.
- Most megyek, gyorsan elintézem ezt a gazos ügyet. – mondta Anna.
- Rendben. – helyeselt Kitti.
- Ti pedig légyszíves keressetek albérletet. És most tényleg!
- Miért? – kérdezte a másik vérfarkas.
- Azt majd út közben Patrisa elmeséli. – mondta Anna, azzal eltűnt. Nem sok idő múlva Cole házához ért. Nem húzta az időt. Berúgta az ajtót, és berohant a vérfarkas szobájába, ahonnan nemrég kiugrott. A férfi ott ült ugyanazt a könyvet bújva, mint amit előbb olvasott. Cole felnézett, és elmosolyodott, majd letette az olvasmányát.
- Mit szeretnél?
- Szeretnék kérni egy szívességet. Kéne egy növény. Vagyis hát pár levele.
- Melyik lenne az?
- A Könnyvirág.
- Ó! Az nagyon ritka növény. Annak bizony nagy ára lesz.
- Mi?
- Csupán csak annyi, hogy tartozol nekem öt szívességgel. – állt fel a férfi.
- Rendben.
- Az első. Neked kell megcsókolnod engem. És egy rendes hosszú csók legyen. – azzal Anna nagyot sóhajtott, és odament a férfihez. Megfogta a vérfarkas fejét, és odahúzta magához. Közelített a szájával a férfiéhoz… És akkor megint Wiliem nyitott be. Cole és Anna mozdulatlanok maradtak egy pillanatra. A lány csak kinyújtotta az egyik kezét a nyitott ajtó felé, és annyit suttogott:
- Szél elem, Szélfuvallat. – azzal az ajtó becsukódott, a vérfarkas pedig megcsókolta a férfit.
- A többivel még tartozol. Most menj. – és a lány kezébe nyomta a virágot, amit titokzatos módon Cole a tenyerében tartott. Anna bólintott, majd az ablakhoz ment, kinyitotta, és kiugrott. Ezzel egy időben Wiliem is visszatért Cole szobájába.
- Most tényleg kiugrott az ablakon? – kérdezte a vámpír.
- Igen. – válaszolt a vérfarkas.
- Ugye tudja, hogy van ajtó?
- Gondolom.
Anna, miután leugrott, berohant az erdőbe, és megkereste a lányokat. Már majdnem a leégett házhoz értek, amikor a vérfarkas beérte őket. Mikor odaértek volt lakóhelyükhöz, egy kislányt láttak meg egy fa tövében, aki zenét hallgatott. Anna érezte a levegőn keresztül, hogy a lánynak őrületes nagyságú ereje van, ezért megfogta Patrisa karját, és hátrébb húzta. Mikor a lány meglátta őket felállt, és kivette a füléből a fülhallgatót:
- Üdv! Egem Virág Harrisonnak hívnak.
- Harrison? – néztek egyszerre Beára, Anna és Patrisa.
- Bea! – örült meg a lány az orákulumnak, és megölelte. Beán az látszott, hogy ismeri Virágot, mivel ő is viszonozta az ölelést. Eközben a vérfarkas letette a növényt.
- Te… khmm… mit keresel… khmm… itt? – kérdezte nagy nehezen Bea, miközben elengedte a lányt.
- Hát… Ömm… - látszott, hogy Virág szeméből pár könnycsepp csordul ki. – A szüleimet… megölték. Te vagy az utolsó élő rokonom, és ha nem leszel a gyámom… árvaházba kerülök. – miközben ezt mondta, lesütötte a szemét. Fölnézett, és azt kiáltotta kétségbeesetten: - Kérlek, Bea! Nem akarok árvaházba menni! – de mielőtt Bea kinyöghetett volna valamit, Anna azt mondta, komoly hangon:
- Virág? Ez nem akarás kérdése. Ezt hívják úgy, hogy sors. Azt hiszed, hogy idejössz, és akkor most minden megváltozik. Ez általában nem így szokott lenni. Bea. Mielőtt válaszolsz neki, gondold át azt: biztos, hogy jó ötlet? Szerintem az csak neki lenne rossz. De hát, ahogy gondolod… Ez csupán csak az én véleményem… - azzal a lány a pince felé vette az irányt.
- Abban nem te döntesz, hogy a Bea befogad-e! – ordította Virág a vérfarkas után, mire ő hirtelen a lány előtt termett, megfogta a kabátját, és a magasba emelte:
- De abban én döntök, hogy életben hagylak-e, vagy sem.
- Anna! Tedd le! – parancsolta testvérének Patrisa, mire ő letette a lányt. – Ő még csak egy gyerek! Ne bosszantsd fel magad.
- Te úgy sem érted. – suttogta Virág.
- Nem értem? Nem értem? – Anna teljesen kikészült, és pirossá vált a szeme.
- Uram atyám! – vette észre Patrisa testvére szeme színét. A vérfarkas Virág felé rohant. És akkor… valaki megfogta, és visszarántotta. Anna hátranézett. Dan volt az, de a lány nem kímélte, és megpróbált kiszabadulni. Ekkor azt érezte, hogy a másik kezét is megfogja valaki. Most oda nézett. Jeremy volt az. Anna teljesen megvadult. Virág ijedten rohant oda Beához, és azt kérdezte:
- Most mi lett vele?
- Kihoztad… khmm… belőle… khmm… a rosszabbik énjét… khmm… - válaszolta az orákulum. Anna felordított. Jeremyt és Dant ide-oda dobálta, de nem engedték el őt. Egyikőjüknek sikerült megsebesíteni testvérüket. Victoria is megjelent, és próbált a fiúknak segíteni, de nem annyira sikerült. A lányt nem érdekelte két testvére, még mindig próbálkozott a szabadulással, és majdnem sikerült is neki, de akkor… megjelent előtte egy alak, és átölelte. Anna rájött, ki volt az, és visszaváltozott a szeme. Rég érezte ezt az érzést. Dan és Jeremy kimerülten engedték el Annát, és lehuppantak a földre.
- Jöhettél volna előbb is. – lihegte Jeremy. A vérfarkas viszonozta az ölelést a fiúnak, mire ő azt súgta a fülébe:
- Hiányoztál, Anna.
- Te is nekem, Sten. – válaszolta a lány. Ekkor Anna érzett valamit a levegőben. – Mindentlátó szem.
- Mi a baj? – próbált kibújni a srác a lány kezei közül, mire ő még szorosabban ölelni kezdte:
- Ne mozdulj. – mondta suttogva Anna. Ekkor valami elkezdett Sten nyaka felé repülni. Majdnem eltalálta a fiút, de a lány megfordult a kentaurral, és így őt találta el a lövedék. Annának tágra nyílt a szeme, és gyorsan kihúzta magából a tűt és eltávolodott a fiútól.
- Mi a baj? – kérdezte némi aggodalommal a hangjában Sten. A lány nem válaszolt. Kitti odament hozzá, és megvizsgálta azt a területet, ahova a lövedék befúródott, és azt mondta:
- Hát, elméletileg mindent tudnom kéne a mérgekről, de…
- Tehát, hogy lehet megszüntetni a hatását? – kérdezte Patrisa.
- Fogalmam sincs.
- Az király. Rendeljek koporsót? A múltkor kinéztem egyet a vakarcsnak. – mondta Jeremy, mire most Anna helyett Patrisa vágta fejbe. – Hé! Ez Anna reszortja! Mondjuk, te legalább gyengébbet ütsz. – ekkor az unme felvette a ló alakot, és felrúgta bátyját.
- Egy kis komolyságot! – mondta Bea. Ekkor Kitti megbökte Annát, mire ő majdnem eldőlt, de akkor… Cole termett mellette, aki elkapta, és azt mondta:
- Hupsz… Mellé ment. Bocs szívem. Nem szándékoztalak téged eltalálni. – azzal a férfi a lány nyakához hajolt, és belemélyeztette vérfarkasfogait a lányba. Mindenki lefagyott. Sten éktelen haragra gerjedt, felvette a kentaur alakot, és Cole-nak rontott. Cole Annával kissé arrébb ugrott, majd fogait kihúzta a lány nyakából, és kiköpte a mérget a szájából. Letörölte kezével a vért a szájáról, és letette Annát a földre. Majd búcsúzásként egy csókot nyomott a szájára. Ekkor durrant el Sten agya:
- Te szemét! Hogy mered?! – azzal Cole nyakának ugrott. A férfi egy rúgással visszaverte a kentaur támadását, aki egy fának csapódott, majd eszméletét vesztette. Mindenki a kentaurhoz rohant. Pont ezért, csak később vették észre, hogy Anna felébredt és Cole-t a földhöz szorította. Azt kérdezte tőle:
- Mit akartál Stentől?
- Én? Én semmit. – válaszolta Cole.
- Ja, persze! Ezt el is higgyem?
- Igen!
- Ne is álmodj róla! Na, halljam! Mit akartál tőle? – azzal megszorította a férfi nyakát.
- Jól van, jól van! – adta meg magát, Cole. – Ki akartam nyírni.
- És mégis, miért?
- A vetélytársamat ki kell, hogy iktassam. Így egyszerűbb lenne elnyerni a szíved. De amíg másé vagy, kicsim, addig nem leszel az enyém. – mondta Cole, mire a lány közelebb hajolt hozzá, és azt súgta a fülébe:
- Én soha nem leszek a tiéd, és ha most azonnal nem húzzátok el a csíkot, széttépem a kis barátodat. – erre Cole mosolyogni kezdett. Anna és a férfi felállt.
- Sejthettem volna, hogy észreveszed. Menjünk Wiliem, majd később ráérünk kinyírni azt a balekot. – célzott Stenre a vérfarkas. Ekkor a többiek is észrevették Wiliemet. Patrisa lefagyott, amikor megpillantotta Cole testvérét, és szemkötős szeméhez kapott. Wiliem egy mosolyt eresztett a lány felé, Cole pedig értetlenül nézte a jelenetet.
- Nem tudom, mi dolgod van, vagy volt a szöszivel, de nem is érdekel. Menjünk!
Azzal Wiliem elteleportálta magát és Cole-t. Patrisa megkönnyebbülten sóhajtott, majd Annához rohant:
- Jól vagy?
- Mondhatjuk. Sten hogy van?
- Ébredezik. - válaszolt az épp oda érő Jeremy. - Tényleg vakarcs, miért van rajtad szemkötő?
- Mert jól néz ki.
- De elrontja a szemed. - jegyezte meg Dan.
- Öcsém! Hagyd már békén, azt csinál amit akar. - szólt bele Anna.
- Őt véded? - kérdezte Dan.
- Igen! Már 1410 éves! Nem pólyás.
- Az lehet, de attól még a húgom.
- Milyen bolond vagy!
- Micsoda? Én bolond? Inkább te!
Miközben ők veszekedtek, Virág azt kérdezte Beától:
- Nálatok mindig ilyen eseménydús egy nap?
- Igen. – válaszolta mosolyogva az orákulum, miközben Jeremy és Patrisa próbálták lenyugtatni Dant és Annát. Eközben Kitti, aki nem tudott semmiről, felvette a virágot, halkan elköszönt, és elment.
- És ő kicsoda? – mutatott Virág az épp a földön ülve valamit rágcsáló Laurára, mire ő felnézett.
- Szia, Laura! Khmm… Észre khmm… se vettelek khmm…! – kiáltott fel Bea, mire mindenki rájuk nézett.
- Kösz… Kedves… - azzal a vámpír folytatta a rágcsálást.
- Nem úgy khmm… értettem… khmm…
- Te kis… Fú, de idegesítesz már! – azzal Anna kihasználva, hogy mindenki Lauráékra figyelt, megtámadta Dant, aki a földön kötött ki. A lány fojtogatni kezdte. Mikor Patrisa, és Jeremy meg akarták állítani, azt látták, hogy a vérfarkas magától leállt. Ekkor megjelent mögötte Cole, és hátulról átölelte. Felemelte, és leszedte Danről. A lánynak ekkor pirossá vált a szeme. Teljesen megvadult. Elkezdett kapálózni. A férfi, egyre jobban szorította. Egyszer csak egy reccsenést hallottak. Cole elengedte a lányt. Anna összeesett.
- Mit csináltál? – ordított Patrisa a férfira.
- Meg fogjátok hálálni, hogy megöltem. – mosolyodott el Cole, azzal eltűnt.
- Anna! – kiáltott az unme, és a lányhoz rohant. Ekkor Laura abbahagyta a rágcsálást, és lassan odacsoszogott Patrisáékhoz. Lehajolt Annához, és kitapintotta a pulzusát. Felállt, és azt mondta:
- Tényleg meghalt. – mire Patrisa sírni kezdett. – Hé! Nem engedtem meg, hogy sírj! Te szenilis vénasszony!
- Nem vagyok szenilis vénasszony! – ordította az unme.
- De, az vagy Vakarcs. – szólt közbe Jeremy.
-Miért? – értetlenkedett Patrisa.
- Mert Anna nem olyan értelemben halt meg! – mondta Laura. – Csak képletesen. Látod? – mutatott Annára, a vámpír.
- Mit kellene látnom? – kérdezte Parisa, miközben letörölte könnyeit.
- Azt, hogy nem porladt el, tehát nem halt meg! – kiabálta Laura.
- Ja! Így már értem!
- Annyi eszed van, mint egy zsák krumplinak. Már látom, kitől örökölted az agyadat.
- Tényleg? Kitől?
- Annától. Körülbelül neki van ilyen pihent agya.
- Tényleg?
- Igen! Kiskorunkban, annyi butaságot csináltunk négyen…
- Miket?
- Hát, ezt most inkább hagyjuk. Inkább vigyük biztonságosabb helyre… őket… - de akkor azt látták, hogy Anna, már nem fekszik a földön.
Köszönöm, hogy elolvastad! ^.^
Következő részben:
Hova lett Anna? Patrisa újabb emlékképei? Laurát otthagytad? Új becenevek? Új albélret?
A következő részben minden kiderül.
*Ann*