17. fejezet
XVII. fejezet
Szenvedés, szenvedés hátán
- Mégis ki… - ekkor Anna meglátott egy ismerős alakot. – Cole. – suttogta, majd az éppen induló személy után rohant.
- Miért csináltad ezt? – ordított a férfi képébe, a vérfarkas.
- Miért kéne elmondanom? – vigyorgott Cole, és mélyen a lány szemébe nézett. Ez volt az egyik technikája. Annát, a szemén keresztül hipnotizálta, ez afféle gelenpo. Ez azt jelenti, hogy olyanokat képzeltet el az emberrel, amit az agy fájdalomnak hisz, ezért az áldozatnak tényleg fáj, pedig közben nem csinál semmit. Eközben Patrisa is felébredt, majd azt kérdezte:
- Mi történt?
Dan elmagyarázta a helyzetet.
- És Bea hol van? – kérdezte az unme.
- Ő a kutyákra vigyáz a parkban. – válaszolt Victoria.
- Tudtátok, hogy valami gond történt, vagy direkt hagytad ott a Beát? – érdeklődött Dan.
- Megint kékké vált a szeme, és elmondta ezt, csak versbe foglalva. – mondta Victoria.
Visszatérve Annára:
Mikor beleesett Cole gelenpojába, pár másodpercig nem történt semmi. És akkor… Anna meglátta az erünniszt, aki kínozta őt az alvilágban. Ekkor úgy érezte, mintha ugyanazt a fájdalmat megélné, csak most nem bírta ki ordítás nélkül, mert a sebei még nem gyógyultak be. Kívülről, csak azt lehetett látni, hogy a vérfarkas a földön fekve vonyít. Cole gonosz nevetést hallatott. Ekkor a többiek is odarohantak Annához:
- Anna! Mi van veled? – kérdezte kétségbeesetten Patrisa, és letérdelt testvére mellé. De ő nem tudott rá figyelni. A gelenpo, teljesen összerombolta az agyát. Már nem csak a kínzást képzelte, hanem az összes szenvedését is újra átélte. A szeméből mintha pár könnycsepp csordult volna ki.
- Ébredj! Mit csináljunk? – szólalt meg az unme.
- Nem tudunk semmit tenni, csak Cole tudja megállítani. Vagy… - magyarázta Jeremy.
- Vagy mi? – nézett a fiúra felcsillanó szemmel Patrisa.
- Vagy esetleg, mondom esetleg, sikerül saját magának kijutnia belőle. – ekkor a lány Cole-ra nézett, és megpróbálta megtámadni, de érezte, hogy valaki megfogja a kezét. Hátranézett, és közben azt mondta:
- Ne próbálj visszatar… - de ekkor azt látta, hogy Anna mögötte áll, és ő fogta a kezét.
- Te meg…? – de ekkor valami láthatatlan erő megragadta, és a falhoz vágta Patrisát. A feje vérezni kezdett.
- Csak engem bánts, a családomat hagyd ki ebből! – mondta Anna.
- Én csak megvédtem magam! Ő akart rám támadni. – magyarázkodott Cole. – Hé… Te meg…? Mégis hogyan? – vette észre a férfi, hogy a vérfarkas felébredt a bódulatból.
- Egy pillanatra leállítottam a vérkeringésem, és ezáltal az agyam felfrissült, és kijutottam a csapdádból. – magyarázta a lány.
- Eddig még senkinek sem sikerült kijutnia a gelenpomból. Elismerésem, Anna.
- Jeremy! – szólt oda a lány a testvérének. – Menjetek el Rebekáékhoz! Én megleszek.
- Rendben! – mondta a fiú, és felkapta az ájult lányt a fa mellől, és elmentek.
- Úúú! Most te vagy a nap hőse, aki feláldozza magát! – viccelődött Cole, nyávogó hangon.
- Úgysem ölhetsz meg! Vagy, ha megteszed, az eljut Murrayhoz. – mondta Anna.
- Hmm… Kár. De nincs szándékomban megölni. Akkor kivel játszadoznék? De ez így már nem mókás. Nincs ember, akinek fájdalmat okozzak avval, hogy kínozlak. Ez volt benne a legjobb. – húzta a száját Cole. – Még találkozunk.
- Hé! Ez nem ér! – kiáltott Anna az eltűnő férfi után. – Még nem fejeztem be! – azzal a lány azt mondta:
- Tűz elem, Tűzfal! – mikor ezt kimondta, egy fal jelent meg, ami Cole-t és őt egy kör alakú térbe zárta volna. De addigra a férfi eltűnt.
- Nem hiszem el! – azzal feloldotta a kört. Ekkor látta, hogy Cole láthatatlan volt, és igaziból Anna nem késett el.
- Ne már, ez nem lehet igaz! – mérgelődött a lány, majd Rebekáék felé vette az irányt.
Eközben Millséknél:
- Mi baja van Patrisának? – kérdezte Rebekát Jeremy.
- Betört a feje. De gyorsan gyógyul. És az egyik bordája eléggé be van hajolva. De ez szerintem nem ettől az ütéstől van. Nem tudom… Egyenlőre, csak lássuk el a fejét. – mondta Rebeka. – Hozom az elsősegélydobozt. – azzal kiment a szobából. Ekkor Patrisa nagy nehezen felállt, és elindult az ajtó felé. Dan húga elé állt:
- Feküdj vissza!
- De vissza kell mennem Annáért! – mondta kábultan a lány, és kikerülte bátyját. De ekkor Jeremy állt az unme útjába:
- Hidd el, jól van! Ő sem engedne ki.
- Nem érdekel! – azzal Patrisa kiment. Ott azt látta, hogy Anna véresen sétál a ház felé. A feje neki is betörve, és minden végtagja vérben úszott.
- Hozzátok az elsősegélydobozt! – kiáltott Patrisa a házba.
- Nyugi, 2 percen belül be fog gyógyulni. Felesleges. – szólt közbe Jeremy. Végszóra, Anna sebei látványosan gyógyulni kezdtek. Ekkor egy újabb csapás érte a vérfarkast, amitől szétszakadtak a begyógyult sebei, és a földre rogyott, majd azt mondta halkan:
- Áuu… Ez fájt… - azzal felállt.
- Ezek után még fel tudsz állni? – lépett ki az erdőből Cole. Hirtelen a lány mellett termett, és a nyakához egy kést szorított:
- De ezt nem fogod túlélni. – azzal elvágta a vérfarkas torkát, aki szenvedésében már gúnyosan mosolygott.
- Anna! – kiabált Patrisa. Ekkor hangokat hallott:
- Patrisa! Patrisa! Patrisa! – utána azt érezte, hogy valaki visszahúzza őt a házba, és becsukja az ajtót. Ekkor dörömbölést hallottak. Dan odament az ajtóhoz, hirtelen kinyitotta, és óriási rúgást mért az ajtóban állóra.
- Te mit csinálsz? – nézett Anna Danre, aki tele volt sebesüléssel.
- De hát… Te… - csodálkozott Patrisa. – De neked Cole levágta… a fejed…
- Megnyugodhatsz. Az csak gelenpo volt. Aranyos vagy, hogy ez a legrosszabb rémálmod, hogy én kinyiffanok. – mosolyodott el a véres vérfarkas.
- Mi? De hát, ezt meg mégis honnan… - de Anna nem várta meg, míg az unme befejezi, hanem bement. Látni lehetett, hogy hova lépett, mert lábnyomai véresek voltak. – Anna! Figyelsz rám?
- Nem. – azzal továbbment.
- Aranyos vagy. Te itt magyarázol, meg is hallgatlak, te meg nem figyelsz rám. – ment testvére után Patrisa.
- Tudom. Úgyse tudom felfogni, amit mondasz. Ha nem látnád, mindjárt kinyiffanok.
- De vicces kedvében van valaki. Egyébként Bea merre van? – váltott témát az unme, miközben Anna sebei vékony heggé alakultak.
- Kutyát sétáltat? – találgatott a vérfarkas.
- Ilyen sokáig? Asszem utána kéne járnunk. Mondjuk, lemoshatnád ezt a sok vért, mert kezd hullaszagod lenni.
- Ennyire zavar? Azt hittem már megszoktad. – makacskodott Anna.
- Tudod, nem kellemes egy élőhalottal sétálni. – fintorgott Patrisa.
- Nem érdekel, Bea fontosabb. – sétált ki az ajtón a vérfarkas.
- Jó, menjünk. De ennyit megérdemlek. – szaladt be a fürdőszobába a lány, és egy parfümmel, egy légfrissítővel, és egy dezodorral tért vissza.
- Te meg… - nézett háta mögé Anna, de addigra Patrisa már támadásba lendült.
- Kezdjük a légfrissítővel. Utána egy kis dezodor, végül a parfüm. – fújogatta gőzerővel az illatszereket fulladozó testvérére. A vérfarkas dühösen ütötte ki a lány kezéből éppenséggel a dezodort. – Mit csinálsz? Rá van írva, hogy nem szabad dobálni, szurkálni, meg ilyenek, mert robbanásveszélyes.
- Olyan az illatom, mint egy parfümboltnak! – köhögött Anna továbbra is.
- Jobb, mint a hullaszag. – jegyezte meg Patrisa.
- Ezt még megkeserülöd. – ígérte Anna.
- Nézd, ki jön ott! – mutatott az erdő felé az unme, ahonnan épp Kalandor rohant ki. Póráza végén nem volt senki. Nyüszítve loholt oda Annáékhoz.
- És Bea…? – kérdezte a vérfarkas.
Köszönöm, hogy elolvastad! ^.^
*Ann*