16.fejezet
XVI. fejezet
Ég a ház!
- Köszönöm, édesem. – vette el az ételt a fiú.
- Te sosem hívsz édesemnek. Mit akarsz? – gyanakodott Anna.
- Semmit.
- Hmm… Akkor légy szíves, ne hívj édesemnek.
- Rendben, drágám.
- Köszönöm, bogyókám, de kérlek, ne hívj drágámnak.
- Oké, bébi.
- Az idegeimre mész. – nevetett Anna. – Inkább tömd a majmot! – mondta a lány, azzal elindult a pince felé. Sten beleharapott a reggelijébe. Anna a kulcsot kereste.
- Jeremy! – kiabált az éppen alvó testvére arcába. Ő pedig ijedten gurult le a kanapéról. - Add vissza a kulcsot!
- A másolóban van. – motyogta álmosan a fiú. – Az embert már aludni se hagyják? Borzasztó!
- Ne panaszkodj! Mikor lesz kész?
- Ma estére. Postán küldik.
- És én addig mit eszek?
- Tegnap én is éheztem. Ezt csak kibírod.
- Nem bírom ki! – sóhajtott a mondat végén Anna. – Mikor jön az ajtós?
- Ma 3-kor.
- Akkor lesz még egy feladata. – azzal kiment a pinceajtóhoz, és berúgta. Belépett a helyiségbe, majd a következő szobába, jókora adag vérrel szerelkezett fel, visszatért a házba, és az asztalra dobta a csomagot.
- Reggeli! – ordította a lány. Jeremy hangos horkolása hirtelen abbamaradt, és a fiú az asztal mellett termett. Pár másodperc múlva Dan és Victoria is ott volt. Mindegyikőjük elvett két zacskót, és megitták.
- Köszi! – mondták hárman egyszerre Annának.
- Neeee! - kiáltott Bea. – Ez undorító! Ne egyetek nyilvánosan! – és visszament a szobájába.
- Kicsim, azt hittem már megszoktad! – ment utána Dan. De elfelejtette, hogy véres a szája. Mikor belépett a szobába, Bea sikítást hallatott:
- Menj innen!
- Miért? – lepődött meg Dan.
- A szád! Fúj! Nem vagyok olyan hangulatban! – azzal kitolta barátját az ajtón, és becsapta utána. A fiú megadóan sóhajtott, és leült a kanapéra, miközben megtörölte a száját.
- Nők. – nézett rá Jeremy megértően.
- Ki érti őket…? - szólalt meg Dan.
- Sajnállak, Dan. – mosolyodott el Anna.
- Ja, látom, nagyon sajnálsz!
- Ez most férfiügy, hugi. Be kéne szereznünk egy tévét, és meccset kéne nézni.
- Minek tévé? Természetfeletti lény vagy, foglald el magad! – szólalt meg Victoria. Ekkor Anna elindult kifelé.
- Hova mész? – kérdezte az épp akkor leért Patrisa.
- Edzeni. – válaszolt a vérfarkas, és kiment.
- Én is megyek!
- Gyere. – szólt kintről Anna. Az unme utána rohant.
- Bea! – visított a lánynak Victoria.
- Mi van? – válaszolt szintén magas hangerőn a lány.
- Jössz kutyát sétáltatni? Már kaptak kaját.
- Aha! – Lépett ki a szobájából Bea, és elmentek. Anna, és Patrisa a ház melletti rétre mentek. Az unme letépte a nyakláncát, ami karddá változott. A vérfarkas pedig elővett egy tőrt, ami átváltozott karddá úgy, hogy elforgatta a nyelét.
- Kihívlak egy kardpárbajra, Anna Lockwood. – kezdte Patrisa.
- Jaj! Ne kezdd már megint! Egyébként is edzeni akartam veled, és azt elérni, hogy legyőzz.
- Jól van! Akkor kezdjük! – azzal elkezdték az edzést.
- Az a lényeg, hogy azt képzeld, hogy a kard a karod meghosszabbítása. Mint egy második alkar. – magyarázta Anna.
- Értem. És miért akarod, hogy legyőzzelek? – kérdezte Patrisa miközben edzettek.
- Ööö… Azért, mert azt szeretném, hogy te legyél a világ legjobb kardforgatója. Ehhez az első lépés az, hogy legyőzöd a Lockwood testvéreket.
- És te miért szeretnéd ezt?
- Mert amikor a pokolban voltam, az apukád megkeresett, és azt kérte, képezzelek ki.
- Apu? – fagyott le egy pillanatra a lány.
- Igen.
- És nem is akart velem találkozni? Hogy került a pokolba? Ő mennyei lény. Nekem kellett volna vele találkoznom… Sokat jelentett volna… - szomorodott el Patrisa.
- Nem tudok semmit erről… Igazából… Erről sem szabadott volna szólnom… - ekkor Anna megszédült, és azt látta, hogy emberek veszik őket körül.
- Ez csak természetes! Nekem úgy se szabad semmit megtudnom, igaz? Nem rád vagyok mérges, ne vedd magadra. De elegem van már ebből. Ennyire jelentéktelen lennék? – ekkor Anna teljesen más felé kezdett el hadonászni a kardjával, és azt mondta:
- Menjetek el innen! Mit kerestek itt? Tűnjetek el!
- Figyelsz te rám? Mi bajod van? Meghibbantál? – lepődött meg az unme. Anna ekkor megragadta testvére karját, és az egyik irányba mutatott:
- Nem látod őket? – kiabált Anna. Patrisa odanézett és hirtelen kitisztult a tekintete:
- Kik ezek az emberek?
- Nem… Tudom… - a vérfarkas megint megszédült. – Uhh… De szédülök…
- Most én is megszéd… - de Patrisa nem fejezte be a mondatot, mert elájult.
- Patrisa! – testvére letérdelt mellé. De ekkor… Anna is elájult. A két lány egymás mellett feküdt eszméletlenül. Jó idő eltelt, mire a többiek hiányolni kezdték őket. Végül elindultak a keresésükre. Nem telt sok időbe, mire rájuk találtak.
- Patrisa! Anna! – rohant oda Victoria hozzájuk. – Jól vagytok? – de a lányok nem válaszoltak. A vámpír ekkor vette észre, hogy két testvére ájult. Elkezdte fölemelni Patrisát, majd odakiáltott két bátyjának: - Dan! Jeremy! Segítsetek! – azzal a két fiú odarohant, és a hátukra vették az unmét és a vérfarkast. Hazavitték őket. Anna Dan hátán, Patrisa Jeremy hátán volt. Mikor visszaértek, lefektették őket szobájukban az ágyra, majd kimentek.
- Most, vagy túlhajtották magukat, vagy… Dunsztom sincs a másik lehetőségről… - gondolkozott Jeremy. – Viszont…
- Viszont mi? – kíváncsiskodott Victoria.
- Hadd fejezzem be a mondatot! – ordított Jeremy a lányra. – Viszont Anna talán egyszer, vagy kétszer ájult el azért, mert túlhajtotta magát. – ekkor beindult a tűzriasztó, mert hirtelen lángra kapott az egész ház. Nagyon gyorsan terjedt a tűz. Victoria kirohant, mert a fiúk arra utasították. Annát és Patrisát nagy nehezen kihozta a két vámpír.
- Anna! Anna! – próbálta ébresztgetni a vérfarkast Jeremy.
- Te meg mit csinálsz? – nézett Dan, testvérére.
- Csak ő tudja megállítani ezt az óriási tüzet! – erre Dan is elkezdte a lány nevét ordibálni:
- Anna! Anna! Anna!
- Vagy hívjuk a tűzoltóságot! – ötletelt Jeremy.
- Jó! Kinél van telefon? – kérdezte Dan.
- Nálam! – kiáltott Jeremy.
- Tényleg?
- Nem, csak vicceltem. – vigyorgott magában a fiú.
- Felgyulladt a ház, ezek meg elájultak. És te még röhögsz? – akadt ki Dan. Ekkor Anna felébredt, és azt kérdezte:
- Mi volt ez? Hol vagyok? Mi történt?
- Itt találtunk titeket ájultan. – mondta Dan. – De erre nincs idő! Oltsd el a tüzet! – mutatott a füstölgő lakóhelyre.
- Jó… - majd Anna azt mondta:
- Víz elem, Óriás Vízáradat! – majd a földből víz tört elő, ami eloltotta az óriási tüzet.
A következő részben:
XVII. fejezet Szenvedés, szenvedés hátán
Vajon ki gyújtotta fel a házat? Miért? Mit fog Annával tenni? Patrisával mi történik? Hova mennek a tűz után? Bea eltűnt! Hová lett? Patrisa szemével mi lett?
Köszönöm hogy elolvastad. ^.^
*Ann*