12. fejezet
XII. fejezet
Visszatérés
- Tényleg! Nem hoztuk el Anna porát! – jutott Dan eszébe.
- Lehet, hogy Máté elhozta. – mutatott Victoria a két porra.
- Megpróbálhatjuk, de ha az nem Annáé, akkor beleidézzük egy idegen testbe. – mondta Dan.
- De akkor is élni fog, nem? Más nem, hozzászokik. – szólalt meg Jeremy.
- Oké! Vic, mutasd az igét!
„Támadj fel hamvaidból mágikus lény,
Beleidézünk ereklyédbe,
Ezért újra élj!”
Mikor befejezték a Bea táskájában levő virág és a két por lassan átváltozott. Az orákulum gyorsan kiszedte Patrisát a táskájából, így a lány a kezében nyerte el igazi alakját. A két porból Anna és Máté ébredt fel.
- Hála az égnek! – fújta ki magát Dan.
- Letennél Beuskám? – kérdezte az unme a lányt, azzal Bea letette Patrisát, és megölelte. Anna Jeremy és Dan nyakába ugrott. Mikor megvolt mindenkinek a családi ölelés, elindultak Stenékhez. Odaértek, Anna bekopogott, a többiek pedig elbújtak. Sten nyitott ajtót.
- Szia. – köszönt neki a lány. A fiú ledermedt.
- Szi-szi-szia. – köszönt neki vissza Sten, majd megölelte. – Élsz. – suttogna a fülébe, majd megcsókolta. De ekkor egy éles hang szakította félbe a meghitt pillanatot.
- Hé! Mit csináltok? – akadt ki Máté.
- Máté? – döbbent le Sten. – Máté! – és erélyesen megölelte.
- Hé, hé! Szia, tesó! Hiányoztál! De te és Anna…
- Ő, a barátnőm. – ölelte át a lányt.
- Látom, veszélyesen élsz. – nevetett Máté.
- Te élsz veszélyesen, Máté. – mondta Anna. Ekkor Rebeka is megjelent az ajtóban.
- Máté?!? Anna! Istenem, nem tudjátok milyen érzés, amit most érzek.
- Rebeka! – azzal Máté erős kezei megölelték húgát. Ekkor a többiek is megjelentek.
- Jeremy! – rohant oda Rebeka a fiúhoz, majd megcsókolta.
- És… Ti… Is… - döbbent le Máté.
- Igen. – mondta Jeremy.
- Ohh. – nyögött föl Máté.
- Most mennem kell… Még Laurához is el kell mennem, és egyébként is éhes vagyok… - köszönt el Anna.
- Nem maradsz itt még egy kicsit? – nézett a lányra Sten.
- Bocsi, de még nem dolgoztam föl, hogy a bátyád ki akart nyírni minket. Úgyhogy, sziasztok! Na, most jöttök? – nézett Anna testvéreire, mire ők is elköszöntek Rebekáéktól, és a lány után indultak. Laurát meghívták magukhoz, és leültek az étkezőasztalhoz.
- Anna! El szeretnék neked mondani valamit. – kezdte Bea.
- Jesszus! Nehogy elmondd neki! – mondta Laura.
- Te honnan tudod?
- Belelátok a fejedbe. – vigyorodott el Laura.
- Aha… Jó, ez most mindegy. Úgy gondolom, hogy ezt neked is jogod van tudni.
- Hallgatom. – nézett Anna Beára.
Köszönöm, hogy elolvastad. ^.^
*Ann*