10.fejezet
X. fejezet
A halál tornácán
Amikor Patrisa visszatért a menedékbe, Dant pillantotta meg. Visszaváltozott emberré. Oda akart menni bátyjához, de valaki berántotta a fák közé, és a szájára tette kezét. A lány megpróbált kiszabadulni, de ekkor a támadó megszólalt:
- Nyugi, Patrisa, én vagyok az, Leó. – ekkor Patrisa lenyugodott, és a fiú leeresztette kezét a lány szájáról.
- Miért nem láttalak ma? Az edzésen se voltál. Helyetted Dan volt a vezér. Miért nem jöttél?
-Majd elmagyarázom később. De most segítened kell. Egy nagyon erős szörny van ott, ahonnan most jöttem. Szükségem van a segítségedre!
- Rendben, de ne hívjuk ide a lányokat? Ők is sokat tudnak segíteni!
- Ne szóljunk nekik. Nem sokszor láttalak harcolni. Kíváncsi lennék, hogy harcolunk duóban. – duruzsolta a lány fülébe, megfogta a kezét, majd az erdő közepe felé húzta. Patrisa kissé aggódva pillantott a háta mögé. Hiszen annyi szörnnyel megvívott már! Miért jelentene ez olyan nagy gondot? Ha meg Leó is ott lesz, nyert ügyük van. De érzett valamit a levegőben. Valami nagyon nem jó. A fiú bevezette a lányt egy kis kör alakú ligetbe. Ott elengedte a kezét, és előre lépett. Ijedten hátrált.
- Hol van a szörny?
- Hát itt áll előtted! – kiáltotta Leó, és egy gyors villanással griffé alakult. Megfordult, a lány szemébe nézett, majd elindult felé. A pillantása nem őrült volt! Egy fokkal rosszabb! Gonosz! Patrisa gyorsan felvette az U-alakot, majd egy tükörvillanással megvakította a szörnyet, és rákiabált:
- Mi van? Ha már elárulsz, nem lenne tisztességesebb ember alakban küzdeni?
- Ahogy akarod, szívem. - azzal még egy villanással emberré vált. Patrisa követte a mozdulatot, és kivédte Leó támadását. A párharc veszélyesen hasonlított a menedéken lefolytatott harcra. De egy olyan csel, amellyel a lány akkor nyert, most nagyon nem lenne hatásos.
- Hogy tehetted ezt? – növekedett Patrisa haragja. Egyre erősebben harcolt.
- Könnyű volt mindenkit átverni. Könnyen belém szerettél, kicsikém. – vigyorodott el Leó.
- Gyűlöllek! – azzal a lány olyan erőset ütött a fiú fejére, hogy az megszédült.
- Akkor ezt vegyem szakításnak? – védte ki Leó Patrisa támadását. A lány látása kissé elhomályosodott a könnyektől. A fiú ezt használta ki, s egy ügyes mozdulattal egy fához szorította, kardja Patrisa nyakához ért. De Leó habozott. A lány arcvonásai megkeményedtek.
- Akkor ölj meg, ha ennyire nem szeretsz, áruló! Mire vársz? Miért nem végzel már velem? – ordította a fiú arcába Patrisa. –Túl gyenge lennél?
- Miért csinálod ezt? Meg akarsz halni? – lihegett a lány arcába Leó.
- Tudom, hogy te is szeretsz. Ha nem szeretnél, rég megöltél volna.
- Dupla aurád van. Te várandós vagy. Tőlem. Érzem.
- Akkor miért nem vele végzel előbb? Ha előbb engem nyírsz ki, ő még túlélheti.
- Nem tudom megtenni. – azzal Leó eldobta a kardot és megcsókolta a lányt. Patrisa is eldobta a kardot, és viszonozta a csókot.
- Boldogan élhettünk volna. Miért akartál mindent eldobni? Miért? – kérdezte végül a lány.
- Mert Mordred, azaz Anna… - de nem tudta befejezni. Leó Patrisának zuhant. A lány elkapta. Érezte, hogy valami meleg átáztatja a ruháját. Az a meleg, vér volt. Patrisa felnézett, és egy sötét kapucnis alak épp leengedte az íját. Leó finom porrá vált, és a föld beszívta magába. Patrisa kétségbeesetten üvöltött a férfira:
- Ki maga? És miért tette ezt? – majd felkapta kardját. A férfi közelebb lépett a lányhoz, majd leengedte kapucniját.
- Így járnak a gyengédséggel teli árulók. Anna testvéred is áruló. De ennek ára van. A te életed az ára, kicsinyem. – majd a férfi eldobta az íját, és hüvelyéből egy kardot húzott elő. A kard szénfekete volt. S mintha a kardból… kis lávacsíkok folynának. Az a fegyver egy élő vulkánkitörés. – A nevem Mordred. Csak, hogy tudd Patrisám, mielőtt meghalsz.
Mordred… Patrisa hallotta már ezt a nevet.
- Kevésbé ismert nevem, Dimitrij Lockwood. Anna édesapja, személyesen.
Patrisa megmerevedett, de ki tudta védeni a támadást. Ám a lány már kimerült volt. Az utolsó erejével küzdött. Ekkor kiáltás hallatszott tőlük nem messze:
- Patrisa!
Ez hiba volt. A lány kizökkent a párharcból, és Anna felé fordult. Mordred ezt kihasználta, és egy csapással fénysugárrá változtatta Patrisát. Helyén csak egy fehér rózsa maradt. Annában a düh már tetőfokon forrt. Mordred jéghideg kacagása szinte megfagyasztotta a levegőt. A férfi egyenesen Anna szemébe nézett.
- Így járnak azok, akik elárulják urukat, parancsolójukat és nem utolsó sorban édesapjukat.
- Miről beszélsz, Mordred? Vívj meg velem! Megfizetsz! – azzal teljes erejéből a férfinak rontott. Mordred könnyen kivédte a támadást, majd gúnyosan megjegyezte:
- Ez úgy emlékeztet a Star Wars-ra.
- Miért? – támadt újra a lány.
- Hát ez a gyerek-apa harc teljesen passzol.
- Milyen gyerek-apa harc? Te nem vagy az apám! Ő rég meghalt!
- Hát rosszul hitted! Az apád itt áll előtted. – azzal hátralökte Annát, majd eldobta a kardot. –Igaz, hogy elárultál. De már megfizettél. Tarts velem utamon. Állj vissza a szörnyek oldalára. Patrisa John gyereke volt. Azé az emberé, aki miatt anyád elhagyott. Neked nem sok közöd van az ügyhöz. Ezt az apró bakit, hogy ellenem fordultál, megbocsátom.
- De én nem bocsátok meg neked! Ezt a testvéremért! – kiáltotta Anna, és Mordredbe döfte a kardját. A férfi megvető tekintetet vetett lányára:
- Csalódtam benned… - s Leó példáját követve, ő is porrá vált, majd elnyelte a föld. Anna a fehér rózsához lépett, lerogyott, majd keservesen sírni kezdett. Ott volt egy ideje, amikor hirtelen egy láthatatlan ember, kést szorított a nyakához.
- Kinga?
- Talált. Szégyellheted magad. Én hűségesebb voltam Mordredhez, mint te, pedig te vagy a gyereke. Megérdemled a halált. – de ekkor kirohant a fák közül egy kiskutya, és rángatni kezdte a láthatatlan lány nadrágját.
- Hé, te kis dög! Mit akarsz? – idegeskedett Kinga. De a kiskutyát egy nagyobb németjuhász követte, aki ráugrott a lányra, és a földre teperte, így a kezéből kiesett a tőr. Ekkor Kinga egy kis időre láthatóvá vált. Anna felvette a kést, és odament a lányhoz.
- Viszlát, Kinga! – azzal végzett vele. A lány hihetetlen sebességgel változott porrá, majd elnyelte a föld. Ekkor ismerte fel a kutyákat:
- Kalandor! Néró! De jó, hogy jöttetek!
- Szia, Anna! – sétált ki a fák közül Néró gazdája.
- Szia, Victoria! – de a lány kinézete Patrisára emlékeztette, ezért újra elszomorodott.
- Mi történt? Miért vagy így letörve?
- Nem tudtam megvédeni…
- Kit?
- Patrisa… Meghalt…
- Micsoda? – hüledezett az ikertestvér.
- Dimitrij volt. Vagyis Mordred. És én megöltem őt.
- Az apádat?
- Igen…
- Ó, istenem, ne! – azzal megölelte Annát, és könnyezni kezdett. – De nincs ok aggodalomra. Ugye, nem taposta szét Dimitrij a virágot, amivé Patrisa vált?
- Nem, ott van, az a fehér rózsa.
- Ohh. – azzal odament a virághoz. Ekkor Dan, és Bea is megjelent. Boldognak tűntek. Mintha fogták volna egymás kezét. De amikor meglátták Annáékat rögtön szétrebbentek.
- Sziasztok! – köszöntek a lányoknak. De meglátták a lányok szemében a könnyeket, így hangjuk aggódóra váltott át. – Csak nincs valami baj?
- Patrisa átkerült az átmeneti mennyországba. – mondta nekik Victoria.
- Meghalt? – kérdezte Dan.
- Igen. – válaszolt testvére.
- Ki ölte meg? Meg fogom bosszulni. – dühödött fel Dan.
- Az apám, Dimitrij volt. – válaszolt a kérdésre Anna.
- És hol van?
- Az átmeneti pokolban, vagy a végsőben nem tudom. Csak azt, hogy én öltem meg. – szólalt meg Anna.
- Mi? Te megölted a saját apád?
- Igen. A saját testvéremért.
- Ohh. Ezt nem gondoltam volna. Kezdesz nőni a szememben, Anna. Azt hiszem félreismertelek.
- Örülök, hogy végre beláttad. – és ekkor megjelent Sten, és Jeremy is.
- Na szevasztok! Mi ez a nagy családi gyülekező? – kérdezte Jeremy.
- Maradj már csendben, te gyökér! – üvöltötte Anna, de nem a megszokott hangján. Sokkal komolyabban.
- Itt valami nagy dolog történhetett, mert a húgom sírt. Ilyet életemben 2-szer láttam. – mondta Jeremy Stennek. –Mi történt? – nézett Anna felé.
- Patrisa meghalt. – mondta Dan. – Az apátok ölte meg. Dimitrij.
- Hol van? Ha megtalálom, addig élt!
- Elmondom még egyszer. Megöltem! – nézett Jeremyre Anna. A fiú kissé meglepődött:
- Kinyírtad apát?
- Ki.
- De…
- Az előbb még te is ki akartad nyírni! Miért, te mit tettél volna a helyemben?
- Nem tudom. – ekkor Bea a virághoz sétált, kiásta kezével a gyökereit, felvette, majd megszólalt:
- Ideje hazamenni. Majd ott megbeszéljük, mi legyen. – a többiek bólintottak, majd elindultak hazafelé. Mikor hazaértek, Anna nem várt meg senkit, csak berohant a szobájába. A lány felvette a fejhallgatóját, és maximum hangerőn hallgatni kezdte a zenét. Bea egy cserépbe ültette Patrisa halálvirágát. Mindenki maga alatt volt. Dan bement Anna szobájába, hogy megvigasztalja a lányt.
- Szabad? – kopogott a fiú Anna szobájának ajtaján. Hallotta, hogy elhallgat a zene, és azt mondta egy hang, hogy szabad. Dan belépett a szobába, és leült a lány mellé az ágyra.
- Gondolom, te rosszabbul érzed magad, mint én. Hisz, te vele nőttél fel. – mondta Dan. – De nem ment el örökre. Maximum egy évre. És fel tudjuk támasztani, ha akarjuk. De nagyon bonyolult, szóval dönts, hogy segítesz, vagy nem. Én belefogok. – azzal kiment a szobából.
- Várj! Én is segítek! – mondta Anna, majd a fiú után rohant.
- Jó, akkor kéne a laptopod. – mondta Dan.
- Oké! - mondta Anna, és berohant a szobájába. Ott gyorsan leült, hogy kihúzhassa a gépét, és kivihesse. Ekkor égető érzést érzett. Nagyon fájt neki, de nem sikított. Később zsibbadni kezdett az egész teste. Fölnézett, és látott egy ismerős arcot. Lídia…
- Szép volt… - nyögött ki Anna két szót a száján. Lídia egy mérgezett karót szúrt bele… Ekkor Jeremy nyitott be a szobába.
- Anna! Jöttem segí… - de Jeremy nem fejezte be a mondatot. Lídia belekortyolt áldozatába, így nem vette észre a szobába belépő Jeremyt. A fiú szemében éktelen harag gyulladt. Nekirontott a táplálkozó lánynak. Ellökte Annától, de Lídia túl sok vért kiszívott már belőle. Anna a kezében vált porrá. Jeremy teljesen bevadult. Teljes erejéből Lídiára támadt. A saját kezével ölte meg. Amikor a lány porrá vált, Jeremy ordított egy akkorát, hogy az egész ház beleremegett. Erre mindenki Anna szobájába sietett.
- Mi törtét? – kérdezte aggódva Bea, mire Jeremy könnyes szemmel elmesélte.
- Elvesztettünk még egy testvért. – mondta szomorúan Dan. – De visszahozhatjuk. Úgy, ahogy Patrisát is vissza fogjuk. – ekkor Bea szeme megint átváltozott orákulum szemmé:
„Kettő elment, négy maradt.
Az egyik a pokolba,
Másik a mennybe ragadt.
Három meghalt, öt él még,
Vajon ki lesz, ki meghal még.”
Köszönöm a figyelmedet!
Kiderül, hogy mi történik Annával miután megölték. Vajon kivel találkozik majd az alvilágban? Kiderül a következő részben, melynek címe:
XI. fejezet
Az alvilágban - átmenetileg
Most már ilyen rövid "összefoglalók" lesznek a fejezetek végén. :D
*Ann