1.fejezet
1.fejezet
Együtt, mégis egyedül
Végre egyedül vagyok. Olyan jó. Nincs zaj. Csak én és a gondolataim. Gondoltam, jó lenne azért enni valamit. Lementem a földszintre, ahol az öcsém rohant hozzám, és megölelt. Ennyit az egyedüllétről.
- Tamara! Gyere vacsorázni! - hallatszott Anyukám hangja a konyha felől.
- Gyere, Csababa! - szóltam oda az öcsémnek, és kinyújtottam felé a kezem. (Ő nem szerette, ha így hívom, de azért így szólítottam) Az öcsém sértődötten megfogta a kezem, és elindultunk Anya felé. Ő boldogan várt kinn a konyhába minket, a vacsorával. Mi csak ünnepekkor szoktunk meleg ételt vacsorázni. Általában zsömlét szoktunk enni, felvágottal. Leültünk az asztalhoz.
- Tessék, jó étvágyat! - tolt oda nekünk Anya kettő zsömlét.
- Te nem eszel? - kérdeztem tőle.
- Nem. Egyetek csak, én megyek és ledőlök. Tamara, majd légy szíves pakolj el, ha befejeztétek! - mondta Anyu, és bement a szobába.
- Anya miért ilyen? - nézett rám Csaba.
- Nem tudom öcsi. Nem tudom. Na, egyél. Jó étvágyat! - adtam oda neki az egyik zsömlét. Miután mindketten megettük a zsömlét, és elpakoltam, felmentünk a szobámba. Ott leültünk videó játékozni. Ekkor hallottam, hogy megérkezett a Nevelőapánk. Jaj, ne. Csabát gyorsan elbújtattam, én meg bezártam az ajtómat. Hallottuk, ahogy jön fel. Azért bujkáltunk előle, mert mindig megvert minket, és megerőszakolt. Nem csak engem. Az öcsémet is, mert biszexuális volt. Erről Anya nem tudott. Mert azt mondta a Mostohaapánk, hogy ha elmondjuk, akkor csak jobban megver minket. Ekkor hallottuk, ahogy próbálja kinyitni az ajtót, de nem sikerül neki. Miután abbahagyta, egy ideig nem hallottuk. Aztán körülbelül egy perc múlva kiszedtem az öcsémet a szekrényből és tovább videojátékoztunk.
- Szervusztok. - szólalt meg mögöttünk egy férfi hang. Hátranéztünk mindketten. - Hát ez milyen dolog kérem szépen, hogy bezárjátok az ajtót, Arthur előtt? - azzal közelebb jött hozzánk. - Ugye nem gondoltátok, hogy megússzátok ennyivel? Most te vagy a soron Tamara. - nézett rám, világoskék, rideg szemeivel. Nekem ugrott. Én tudtam, hogy nem tudok ellenkezni, ezért nem is tettem. Ellökött az ágyamon. Elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd az ajkaimat. Lehúzta rólam a pólót és a melltartót, majd ő is vetkőzni kezdett. Mikor ő már anyaszült meztelen volt, akkor kezdte lehúzni rólam a gatyám. Ezt az öcsém végignézte.
- Menj ki! - szólt oda neki Arthur miközben engem vetkőztetett. Csaba egy szó nélkül kiment a szobából. De látszott, hogy hallgatózik, mert látszott a lába árnyéka az ajtó alatti résnél. Amikor Arthur elkezdett magáévá tenni megint, akkor egy kicsit felsikoltottam, de úgy hogy azt csak a Nevelőapám hallotta. Miközben az eszközét ki-be mozgatta bennem, és csókolgatott, mindketten ziháltunk. Olyan melegem lett, ahogy ezt elkezdtük. De akkor... Csaba nyitott be. De nem volt egyedül. Anya is vele volt. Mikor meglátott minket az ágyon, elkerekedett a szeme.
- Jézusom! Te meg mit csinálsz Arthur? - erre a rajtam fekvő férfi megfordult, majd gyorsan felállt, és szerintem nem több mint 10 másodperc alatt felöltözött. Én bebújtam a takaró alá, de a férfi még mindig nem kezdett el magyarázkodni.
- Na? Esetleg valami magyarázat? Vagy valami? Vagy esetleg, hogy ez nem az, aminek látszik? - ordította Anya.
- Nem próbálok magyarázkodni, mert tudom, hogy ebből már nem magyarázom ki magam. - mondta Arthur, teljesen nyugodt hangon.
- Nagyon gyorsan menj innen! Mégis mit képzelsz magadról, hogy megrontod a gyerekeimet? - ordította Anya. Arthur nem mondott semmit, csak elment. Ekkor Csaba odarohant hozzám.
- Ti meg miért nem szóltatok erről? - fordult oda hozzánk Anya.
- Mert azt mondta, hogy ha elmondjuk, akkor nagy baj fog történni a családunkkal. - szólaltam meg.
- És mi nem akartuk, hogy bármi bajod legyen, vagy akár nekünk. - egészített ki az öcsém.
- Jaj! Ugyan már! Na, gyertek ide! - azzal Anyu megölelt minket. - Tamara öltözz fel pizsamába, és ha kész vagy, menjetek aludni, mindketten.
- Rendben, Anya. - válaszoltam.
- Még egy kicsit videó játékozhatunk? - nézett boci szemekkel Anyára, Csaba.
- Hmm... Nem is tudom.
- Légyszííí!
- Na, jó. De csak egy kicsit. Na, jó éjt! Holnap találkozunk. - azzal Anya elhagyta a szobánkat. Mi még egy kicsit játszottunk, majd lefeküdtünk aludni.